Arany János A WALESI1 BÁRDOK2 Edward király, angol király Léptet fakó3 lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér?4 S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’, Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt?5 Felség! valóban koronád …

Read the full post →„Arany János: A walesi bárdok”

Vörösmarty Mihály A VÉN CIGÁNYHúzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vízen? Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Szív és pohár tele búval, …

Read the full post →„Vörösmarty Mihály: A vén cigány”

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai Jókai Mór A kőszívű ember fiai című könyve regény. A regény az epikai műnembe tartozó, terjedelmes műfaj, sok szereplővel. Formája próza. Leíró, elbeszélő, elmélkedő és párbeszédes részek váltakoznak benne. A múltban lezajló történet hosszú időt ölel fel. Cselekménye több szálon futhat. A hősök jelleme fejlődésükben bontakozik ki. Jókai Mór …

Read the full post →„Jókai Mór: A kőszívű ember fiai”

EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág, Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, Istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki …

Read the full post →„Egy gondolat bánt engemet”

Petőfi Sándor SZEPTEMBER VÉGÉN Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már …

Read the full post →„Szeptember végén”

Csokonai Vitéz Mihály A REMÉNYHEZ Földiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A bóldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. — Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Bíztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal …

Read the full post →„A Reményhez”

Balassi Bálint EGY KATONAÉNEK Vitézek! mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? Holott1 kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;2 Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.3Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdúl, Sőt azon kivűl is, csak jó kedvéből is vitéz próbálni indúl; Holott …

Read the full post →„Balassi Bálint: Egy katonaének”

Janus Pannonius: Pannonia dicsérete Janus Pannonius (1434—1472) PANNÓNIA DICSÉRETEEddig Itália1 földjén termettek csak a könyvek, S most Pannónia2 is ontja a szép dalokat. Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, Szellemem3 egyre dicsőbb, s általa híres e föld! (Berczeli Anzelm Károly fordítása) Mátyás király udvarában latin nyelven írtak a magyar költők. Ahogy ez …

Read the full post →„Janus Pannonius: Pannonia dicsérete”