Mátyás király udvarában latin nyelven írtak a magyar költők. Ahogy ez akkoriban szokás volt a művelt világban, a korszak legkiválóbb költője a nevét is latinosan írta: a Janus Pannonius nevet vette föl, ami annyi, mint „Pannóniai János”.

A király könyvtára messze földön híres volt. A kézzel írt és festett, majd a könyvnyomtatás feltalálása után nyomtatott könyveit a királyról (Corvin Mátyás) corvináknak nevezték.

Mátyás király idejében latinul írtak a költők. Ismereteink szerint magyarul csak a népdalok terjedtek a 15. században. Ez a vers műfordítás: a 20. században élt költő fordította magyarra.

Janus Pannonius (eredeti nevén Csezmiczei János) Mátyás udvarában élt. Itáliában tanult. Nagyon fiatalon lett költővé. Verseit Európa több királyi udvarában ismerték. Mindmáig a legismertebb magyar költők közé tartozik. Ennek egyik oka, hogy a latin nyelvet lényegesen több országban ismerik, mint a magyart. Másik oka az, hogy Janus Pannonius nagy művésze volt a latin nyelvnek. Egyik fordítója, Csorba Győző szerint a latin szövegeken is érződik a magyar észjárás: a költő magyarul gondolkodott, és latinra fordította gondolatait. Ezért úgy kell tolmácsolni, mintha egy latinra fordított magyar verset visszafordítanánk magyarra.

Janus Pannonius öntudattal vallja, hogy a magyar föld már az ő könyveiről és verseiről is híres. Ez nem túlzás, mert költészetét Európa-szerte elismerték.

A vers formája epigramma. Az epigramma rövid, magvas gondolatot tartalmazó vers. Az ókori görög és római költészetből származó műfaj. Formája szerint időmértékes verselésű, melynek lényege a hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozása.

Két részből áll: egy előkészítő részből és a csattanóból.

Jegyzetek:

1 Itália: a mai Olaszország területe
2 Pannónia: Magyarország latin neve (eredetileg a Dunántúl, mely valamikor a Római Birodalom része volt)
3 szellemem (itt): hírnevem