Nagy László: KI VISZI ÁT A SZERELMETLétem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi …
Read the full post →„Nagy László. Ki viszi át a szerelmet , Tűz”
Illyés Gyula EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓLHol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van nemcsak a katonásan pattogtatott „vigyázz!”-ban, „tűz!”-ben, a dobolásban, …
Read the full post →„Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról”
Radnóti Miklós NEM TUDHATOMNem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre …
József Attila BUKJ FÖL AZ ÁRBÓLIjessz meg engem, Istenem, szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra. Engem, kit föltaszít a ló, s a porból éppen hogy kilátszom, nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom. Gyulékony vagyok, s mint a nap, oly lángot lobbantottam — vedd el! …
Füst Milán A MAGYAROKHOZOh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod: Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el, ha rágondolok …
Babits Mihály HAZÁM! — AZ IGAZI ORSZÁG —Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Oly hazáról álmodtam én hajdan, mely nem ismert se kardot, se vámot s mint maga a lélek, oszthatatlan. Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat, mely nem szorul fegyverre, se vértre, mert nem holt rög, hanem élő lélek. Galamb álom! s rókák rágtak érte; odu-féltő …
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Móricz Zsigmond (1879—1942) a Tiszántúlon született egy kis faluban. Pályája országjáró riporter ként indul, megismeri a magyar vidék urait és szegényeit, osztozik a feltörekvő falusi szegénységből jött értelmiségiek sorsában. A Nyugat című folyóiratban megjelent novellájával, A hét krajcár ral vált egy csapásra híres íróvá. Ady Endre versben köszöntötte, és szövetségesének …
Ady Endre SZENT MARGIT LEGENDÁJA Vallott nekem a Nyulak-szigete1 Regék2 halk éjén. Ime, a titok: Királyi atyja klastromba3 veté Legendák szűzét, fehér Margitot.Álom-leány volt: egy fojtott sikoly. Ájulva hullt egy durva szó miatt. S robogtak a királyi udvaron Hajrázó, vad, bozontos férfiak.Nyugatról várt sokáig valakit. Nem vadbajszu, lármás mokány4 nagy úr, Dalos, törékeny, halk fiú …
Ady Endre A FÖL-FÖLDOBOTT KÔ Föl-földobott kô, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelybôl vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hûtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhajtott kô, bús …
Az napról kezdem, mikor a felhők elé harangoztak Bodokon. Szegény Csuri Jóskának egész hólyagos lett a tenyere, míg elkergette a határból Isten fekete haragját, melyet a villámok keskeny pántlikával hiába igyekeztek beszegni pirosnak. Minden érezte az Isten közeledő látogatását, a libák felriadtak éji fekhelyeiken, és felrepülve gágogtak, a fák recsegve hajladoztak, a szél összesöpörte az …
