Felkarolta a nyelvújítás ügyét a harmincas években kibontakozó reformkor tudományos élete is. A Széchenyi István által megalapított Magyar Tudományos Akadémia nagyszótárai már tartalmazták a nyelvújítók szavait, s figyelmük a népnyelvre is kiterjedt. A szókincs bővülését szolgálták műveikkel a reformkor költői, köztük a tudományos munkában részt vevő Vörösmarty Mihály is. A negyvenes években az ő támogatásával indult és ívelt magasra a kor két ikercsillaga, Petőfi Sándor és Arany János költői pályája. Ők már a nyelvújítás után megszilárdult magyar nyelv birtokában láthattak munkához. Olyan műveket alkottak, amelyek már nemcsak a kiváltságosoknak szóltak. Petőfi dalköltészete és elbeszélő költeménye, a János vitéz éppúgy meghódította a falvak és városok népét, mint Arany János nagy műve, a Toldi.