Felvilágosodás és nyelvújítás

Felvilágosodás és nyelvújítás

Az 1700-as és 1800-as évek fordulója táján a magyar iskolatörténettel szorosan összefügg irodalmunk felgyorsuló fejlődése. Pannonhalmán, Debrecenben, Sárospatakon kitűnő kollégium működött. A két utóbbi kollégiumban tanult, illetve tanított a felvilágosodás fiatalon meghalt költője, Csokonai Vitéz Mihály.

Csokonai költészete átnyúlik az 1800-as évek elejére. Ez már a tudatos magyar nyelvművelés kora. Amikor a francia felvilágosodás és a polgári eszmék magyarországi terjesztője, Kazinczy Ferenc kiszabadult a Habsburg császár börtönéből, elindította nagyszabású nyelvújító mozgalmát.

Kettős célja volt. Az egyik, hogy — más lehetőség nem lévén — a nemzeti ellenállást a kultúra területére terelje. (A hivatalos nyelv a közigazgatásban és a katonaságnál német volt, és a fővárosban sokáig csak német nyelvű színház működött.) A másik cél, hogy a magyar nyelvet minél jobban alkalmassá tegye a korszerű, európai szellemű irodalom és tudomány művelésére.

Kazinczy hatalmas munkát végzett. Az ország minden részére kiterjedő levelezésével mozgósította a tollforgató embereket: papokat, tanárokat, művelődő főurakat. Mozgalmának megnyerte a kor legnagyobb költőit, Csokonai Vitéz Mihályt, Berzsenyi Dánielt és a magyar nemzeti Himnusz alkotóját, Kölcsey Ferencet is.

A nyelvújító mozgalom főleg a szókincs bővítésére törekedett. A nyelvújítók (neológusok) közkinccsé tették az elszigetelt nyelvjárási területek sok szavát. Rengeteg új szót alkottak. Idegen szavakat is meghonosítottak. A nyelvújítás ellenzői (ortológusok) — azok, akik ragaszkodtak a régi magyar kifejezésmódhoz — szintén hasznos munkát végeztek: bírálataikkal segítettek kiszűrni a szóújítás lázában született torz szüleményeket. Ma már nyelvünk szerves, nélkülözhetetlen részeit képezik azok a szavak, amelyeket a nyelvújítóknak köszönhetünk.

Íme néhány példa a népnyelvből gyűjtött és közkinccsé tett szavakból: betyár, burgonya, hullám, hús, kandalló, róna, szobor, zamat.

Régi szótövekből újonnan képzett szavak: illeszt, társalog, dühöng, egyesít, törleszt, lazít. Ezeket az illik, társ, düh, egy, töröl, laza szavakból képezték.

Szóösszetétellel alkotott szavak: folyóirat, helyesírás, rendőr, jellemrajz.

Szórövidítéssel alkotott szavak: árny, bók, mámor, cím, ipar — ezeket az árnyék, bókol, mámoros, címer, iparkodik szavakból rövidítették le.

Idegen szavak tükörfordításából született az álláspont, benyomás, előítélet szó.

Sokszor úgy alkottak szavakat, hogy összevonták a meglévő szavak részeit. A cső és az orr szóból így lett a csőr, vagy a rovátkolt baromból a rovar.

A nyelvújítás során jelentősen megnövekedett szókészletünk. A gyakorlat döntötte el, hogy a nyelvközösség magáévá tette vagy kivetette magából a magyar nyelv szellemétől idegen rögtönzéseket. A nyelvújítás vívmányait javarészt a költők, írók és más tollforgatók terjesztették el eleinte levelezés útján, majd az iskolák, az újságok, a könyvkiadás és a színjátszás közvetítésével.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .