A Kárpát-medence emberföldrajza, nagytáji kalauz

A következőkben megismerjük a Kárpát-medence változatos domborzatát, éghajlatát, vízrajzát, földjét, állat- és növényvilágát. E természetföldrajzi adottságok azonban csak az ember alkotó jelenléte, hatása által bontakoznak ki. A táj arculatát éppúgy formálja a rajta élő emberek tevékenysége, mint a meglévő természeti adottságok. A táj életét a kiirtott erdők, a lecsapolt mocsarak, az elgátolt árterek és a feltört ugar helyén viruló kertek, gyümölcsösök, szántók és települések, illetve az azokat összekötő utak, hidak, vasutak ugyanúgy meghatározzák, mint a természeti táj vízrajzi, domborzati és egyéb elemei. A táj karakterét az ott élő emberi közösségek, népek formálják saját termelési kultúrájuk, ízlésviláguk, alkotó fantáziájuk szerint. A Kárpát-medence tájainak karakterét alapvetően a magyar nemzet államszervező és államfenntartó tevékenységének hatására, az egykoron Magyarországon élő, különböző rendű, rangú és etnikumú – többségében magyar nemzetiségű – emberek alakították ki történelmünk során.

Vannak jellegzetes nemzetiségi tájegységek a történelmi Magyarország területén, mint amilyen a szlovák Turóc, Liptó, a román Hátszeg, Avas, Mócvidék, a szász Királyföld, Beszterce, a rutén Ruszinföld, a szerb Dél-Bácska, Deliblát, a horvát Szlavónia, a szlovén Vend-vidék, a német Buda-környék, Baranya, Tolna és Veszprém megye egyes vidékei, ahol e népek tájalakító hatása, kultúrája és ízlésvilága az uralkodó. Vannak olyan vegyes nemzetiségű tájak is, mint például a németek, szerbek, románok, magyarok és szlovákok lakta Bánát, a magyarok, románok, szászok és örmények által lakott Mezőség vagy a bányavárosok jó része, ahol a nemzetiségi kultúrák találkozása ad sajátos arculatot e vidékeknek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.