Weöres Sándor gyermekdalaiból

Weöres Sándor gyermekdalaiból

Weöres Sándor (1913—1989) a bölcsesség, a játékosság és a zeneiség költője. Először Kodály Zoltán, a zeneszerző és népzenekutató figyelt föl verseinek ritmikai gazdagságára. A gyermekeknek írt versei különösen népszerűek, könnyen énekelhetők. Weöres a legsokoldalúbb költők közé tartozik.

Weöres Sándor azért lett a gyermekek kedvence is, mert versei rendkívül ritmikusak. A beszélni tanuló gyermeknek örömet jelent a könnyen ütemezhető versek játékos hangzása. A versszövegek nemcsak változatos ritmusukkal ragadják meg az olvasót. Kifejezik a versben eldalolt jelenetet, nyelvi játékot, tréfát. A gyermekversek mintáját a népköltészetből vette.

Weöres Sándor egyszerre alkalmazza gyermekverseiben a hangsúlyos és az időmértékes ritmust. A hangsúlyos ütemezés a magyar nyelv sajátosságaihoz híven ad nyomatékot a szavaknak: a szó elejére esik a hangsúly. Az időmértékes verselés a rövid szótagok szaporázását és a hosszú szótagok elnyújtott hatását váltogatja. A magyar nyelv mindkét verselési módra alkalmas, de egyidejűleg csak a kiváló érzékű költők tudják használni a kétféle verselést (Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Ady Endre, Weöres Sándor, Csanádi Imre, Nagy László). Például:

Suttog a /  fenyves, /  zöld erdő

— U U /  — — /  — — /  —

Az ütemelválasztó jelek (/) egyszerre jelzik a verslábak és a hangsúlyos ütemek határát.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.