Merre mén a hajótok?
— Törökkanizsa felé
Viszi a víz lefelé.
— Hej, halászok, halászok,
Mit fogott a hálótok?
— Nem fogott az egyebet,
Vörösszárnyú keszeget.
— Hát a keszeg mit eszik,
Ha a hálóba teszik?
— Nem eszik az egyebet,
Csak szerelemgyökeret.
HALÁSZDAL VAGY SZERELEMDAL?
A halászat a magyar nép ősi mesterségei közé tartozik. Napjaink halászai is alkalmazzák a régi eszközöket: a halászhajót, ladikot, varsát, hálót, horgot, a jégbe léket vágó csákányt, a szigonyt.
A Hej, halászok, halászok… kezdetű dalra jellemző a párbeszédes forma. A kérdésekből és a válaszokból kiderül, hogy a daloló halászattal foglalkozik, de nem a halászat fontos neki; az csupán alkalom vagy ürügy, hogy a szerelemre terelhesse a szót. Ez tehát szerelmes dal.
„Szerelemgyökér” nincsen, csak a dalban. Arra utal, hogy a szerelmes embernek megmagyarázhatatlan módon, bármiről eszébe juthat a szerelem, mert egész lelkivilágát kitölti ez az érzés.
A NÉPDAL VÁLTOZATAI
A népdalokat számos változatban megőrizte az emlékezet, hiszen a nép ajkán formálódtak, és csak százötven-kétszáz éve kezdték lejegyezni őket. Van ennek a dalnak egy másik változata, melyben a Csak szerelemgyökeret sor helyett ez áll: Petrezselyemgyökeret. Ez a változat csak a játékosságot tartja meg: azt, hogy a kérdezősködőnek végül furcsa feleletet ad a válaszoló. Az első változat szebb és mélyebb: a szerelmes legény vagy leány önkéntelen elszólását érezteti, azt, hogy másra sem tud gondolni, mint a szerelemre.