Magyar zenetörténet és folklór

A magyar nép honfoglalás előtti történetének zenei öröksége a szájról szájra, nemzedékről nemzedékre hagyományozódott zene-, tánc- és dallamkincsben őrződött meg. A népi dallamkincs tudatos megismerése, gyűjtése, lejegyzése és rendszerbe foglalása alig száz éve kezdődött meg Európában. Nálunk Vikár Béla honosította meg a gyűjtés tudományos módszerét a 20. század első évtizedében a magnetofon ősével, a fonográffal. A20. század nagy magyar zeneművész ikercsillaga közül Bartók Béla tizennégyezer dallamot ismert, Kodály Zoltán már csaknem harmincezret. A hozzájuk csatlakozó kiváló zeneszerző, Lajtha László és a többi népdalgyűjtő kutatómunkájuk révén még több tízezer magyar népdalt mentettek meg a feledéstől, jegyeztek le az utókor számára. Nekik és adatközlőiknek köszönhető, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének adatbázisában ma több mint másfélszázezer népdalt tartanak nyilván. Bartók és Kodály kutatásai nyomán a magyar népzenében megkülönböztetünk ősi ütempáros dallamokat (a legtöbb népszokás dallama ilyen), gyökereiben még honfoglalás előtti régi stílusú dallamokat és recitáló siratóénekeket, illetve — mintegy másfél-kétszáz éve keletkezett — új stílusú dallamokat. A magyar népzene néhány jellegzetessége:

  • a pentaton hangsor, olyan ötfokú skála, melyben nincs félhang;
  • a kötetlen tempójú előadásmód;
  • a dallamszövegek egyenlő (8 vagy 12) szótagszámú sorúak, egy versszak általában négysoros;
  • a dallamvonalak általában fentről lefelé haladnak, ereszkedő lejtésűek, a dallam később öt hanggal (egy kvinttel) lejjebb megismétlődik;
  • különös szerepe van a díszítéstechnikának.

E jellemvonásokat együtt találjuk a Felszállott a páva című régi dél-dunántúli népdalban. A zsoltár típusú népdalra jó példa a Szivárvány havasán… kezdetű moldvai, a recitáló típusúra pedig az Elment a madárka… kezdetű erdélyi népdal.

Az új stílusú dalok kialakulásában már a nyugat-európai hatás is szerepet játszott. Virágkoruk az 1848/49-es forradalom idejére és a 19. század végére esik, közöttük sok a szerelmes- és a katonadal, amelyek a mai napig jól ismertek és kedveltek a magyarság körében. Ezek is apáról fiúra szállnak, számuk az MTA Népzenei adattárában mintegy 60 ezerre tehető.

Amagyar népballadák — francia hatásra — a középkor végén alakultak ki, de több, honfoglalás előtt ismert téma szivárgott át az új műfajba AKőmíves Kelemen székely népballada az építőáldozat ősi hiedelmét dolgozza föl, a Vidrócki meg a Rózsa Sándor felföldi, illetve alföldi betyárballadák. Korunk legjelentősebb balladakutatója az erdélyi Mezőségről származó Kallós Zoltán a 20. század második felében a moldvai és gyimesi csángók között gyűjtött balladakincsével és néptáncgyűjtésével.

A népdalok, s főként a néptánc reneszánsza a 20. században a Gyöngyösbokréta (1940-es évektől 1950-igMuharay Elemér, Molnár István ), a Röpülj páva! (tévévetélkedő a 1960-as évektől,Vass Lajos) és a táncházmozgalom (1970-es évektől, Martin György, Kallós Zoltán, Timár Sándor, Novák Ferenc, Halmos Béla, Sebő Ferenc és mások)révén következett be, amelynek élére kitűnő szakemberek és tudósok állottak.

A honfoglaló magyar törzsekben fontos szerepet töltöttek be a sámánok. Vallási szertartásaikat zenével, dobbal és énekkel kísérték, a látnoki szerep és az ítélkezés mellett ők és segédeik, az énekmondó regösök hagyományozták át énekeikben a varázsló tudományát. A regölés — mint népszokás — ma inkább a termékenységgel, a bőségvarázslással van kapcsolatban, bár egyes kifejezései a távoli múltra utalnak, például a refrén: „rőt ökör, régi törvény — hej, regő rejtem”. A regölés szokása a Dunántúl nyugati felén, Erdélyben és a csángóknál fennmaradt.

A középkorban a kereszténységgel együtt hazánkban is tért hódítottak a korabeli egyházi énekek, a gregoriánok, amelyek azonban e tájon átlényegültek, magyaros hangzásúak és ritmusúak lettek. Rajeczky Benjamin zenetudós szerzetes a 20. század második felében csodálatos gyűjteménybe rendezte s hanglemezsorozatban is megjelentette a Magyar Gregoriánum legszebb darabjait. Az egyik legszebb középkori nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom is énekelve vagy hangszeres kísérettel hangzott a templomokban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.