A 20. század új találmánya, a film Magyarországon szinte egy időben jelent meg, mint szülőhelyén, Franciaországban. A filmtörténet által elsőként nyilvántartott magyar film a Táncz 1901-ben született egy író előadásához illusztrációként. Ezt rekonstruált híradók, burleszkek követték egyre nagyobb számban. A mennyiségi növekedéssel együtt járt a műfaji gazdagodás. A főként az újságírás és a színházi élet szakembereiből verbuválódott rendezői gárda szívesen fordult témáért bevált színpadi és könyvsikerekhez. Korda Sándor három filmes lapot is szerkesztett, amikor Kolozsváron, a filmgyártás — Budapest után — második legnagyobb központjában filmre vitte Csíky Gergely Nagymama c. vígjátékát (1916) Blaha Lujzával a főszerepben. Kertész Mihály két Molnár Ferenc-mű feldolgozása után (Doktor úr, Liliom) kezdett Eötvös József klasszikus Karthausija megfilmesítéséhez. A Tanácsköztársaság után mindketten emigráltak, s Angliában, illetve Amerikában lettek világhírűek s a hollywoodi „álomgyárnak” oszlopos tagjai. (VIII. Henrik magánélete, 1933, Casablanca, 1942).

1931. április 29-én indult meg a Hunnia Filmgyárban a hangos játékfilmgyártás Lázár Lajos Kék bálvány c. filmjével Jávor Pál, Gózon Gyula, Beregi Oszkár főszereplésével. A kornak jellegzetes darabjai a könnyed vígjátékok, mint a Hyppolit, a lakáj, amelyet Nóti Károly írt, Székely István rendezett, s felejthetetlen alakítást nyújtott benne Csortos Gyula a szatirikus humorral megformált, fölényes kritikájú inas figurájával csakúgy, mintKabos Gyula, az újgazdag, felesége úrhatnámsága alatt szenvedő férj szerepében. A Gaál Béla rendezte Meseautó, Törzs Jenővel, Perczel Zitával, Gombaszögi Ellával és Kabos Gyulával a főszerepben, vagy a legnagyobb sikert elért Zilahy Lajos bestselleréből Kalmár László által rendezett Halálos tavasz Karády Katalinnal és Jávor Pállal kiemelkedő darabjai a 30-as, 40-es évek tömegtermelésben előállított „fehér telefonos” filmjeinek. Ezek a valóságos élettől távol álló kérdésekkel foglalkoztak, jómódú, problémamentes életet élő embereket ábrázoltak. Ha némelyikük mégis emlékezetes maradt, azt elsősorban a színészi játéknak köszönhette. Olyan kiemelkedő filmszínészeknek, mint a korábban említett Kabos Gyula, aki csodálatos érzékkel, szeretettel, empátiával ábrázolta a pesti kispolgárt, vagy Jávor Pál és Karády Katalin, akik a két világháború közötti időszak sztártípusát képviselték; Jávor a jóképű, mulatozó úr szerepében, Karády a vamp alakjában.

A negyvenes évek elején Radványi Géza és Szőts István vitt új színt a magyar filmgyártásba. Szőts István, a korszak legkiválóbb rendezője Nyírő József regénye alapján forgatott Emberek a havason c. filmjét balladai hangvétele, szociális érzékenysége, kirobbanó drámaisága tették méltóvá a velencei biennálé nagydíjára. Görbe János Gergelye a magyar filmtörténet első hiteles, érzékeny parasztábrázolása.

A másik nemzetközi sikert Radványi Géza Valahol Európában (1947) c. filmje (Somlay Artúr, Bánky Zsuzsa,Gábor Miklós) hozta, amely tematikájában, formai megoldásaiban is európai színvonalat jelentett. Ebben vitathatatlan érdeme volt a film írójának, a kiváló filmesztétának, Balázs Bélának is(művei: A látható ember, 1924; A film szelleme, 1930). E a két alkotással a film az iparból egy magasabb minőségi szintre lépett, megnyílt a magyar filmművészet korszaka.

Az államosított filmgyártás első filmje, Bán Frigyes: Talpalatnyi föld (1948) c. munkája Szabó Pál regénye alapján született drámai erejű alkotás, amelyben újabb színészi őstehetség tűnt fel Szirtes Ádám személyében. 1949-ben elkészült az első színes film, a Nádasdy Kálmán rendezte Lúdas Matyi, amelynek címszerepét Soós Imre, a tragikusan fiatalon elhunyt, rendkívüli érzékenységű színészegyéniség alakította. Az ötvenes évek első felében filmjeink többségére a sematizmus volt jellemző. A politikai hatalom a film mozgósító erejét aktuális taktikai célok elérésére kívánta fordítani. Fábri Zoltán volt az a sokoldalú, mélyen humanista elkötelezettségű rendező, aki át tudta törni a sematizmus határát, és ezekben az években is értékes alkotásokkal jelentkezett. Körhinta c. filmjével, a magyar filmművészet egyik magával ragadó darabjával újabb nemzetközi sikersorozat kezdődött. A kiváló Soós Imre mellett a női főszerepben feltűnt egy kislány, Törőcsik Mari, akivel a magyar film egyik legjelentősebb, legmarkánsabb művészegyénisége tűnt fel. Makk Károly, a háború utáni filmes nemzedék egyik képviselője, nemcsak jó vígjátéki stílusérzékenységéről (Liliomfi), hanem a társadalmi problémák iránti fogékonyságáról is tanúságot tesz az 1955-ben készült 9-es kórterem c. filmjével. Az 1970-ben készült Szerelem, a magyar filmművészet egyik legszebb filmje az ötvenes évekről szól.

A magyar film nemzetközi rangot a 60-as években jelentkező alkotók munkáival vívott ki. Számos film, amely a hazai filmgyártásba új, friss hangot, tematikát hozott, nemzetközi fesztiválon is dobogós sikert aratott. Gaál István Sodrásban (1963) c. filmje a Karlovy Vary-i fesztivál nagydíját, Kósa Ferenc Tízezer nap (1965—67) c. filmje pedig a cannes-i fesztivál legjobb rendezői díját hozta haza. Szabó István lírai játékfilmje, a moszkvai filmfesztivál megosztott fődíját elnyert Apa (1966) után két évtizeddel később a legnagyobb nemzetközi elismerést, az Oscar-díjat is megnyerte Mephisto c. filmjével. A Redl ezredes és a Napfény íze c. filmjeivel újabb nemzetközi sikereket ért el. Jancsó Miklós, a Szegénylegények (1965) c. munkájával vált külföldön is az egyik legismertebb magyar filmrendezővé. A középnemzedék több képviselője is emlékezetes alkotásokkal jelentkezett: pl. Herskó János Párbeszéd (1963), Bacsó Péter Szerelmes biciklisták (1965), Zolnay Pál Hogy szaladnak a fák (1966), Kovács András Falak (1967) c. filmjeivel; s megszületett a „töprengő” film típusa is. A60-as évek magyar filmjének igazi jelentőségét a közéleti elkötelezettség adta. Egy antidemokratikus rendszerben a film látta el azokat a funkciókat, amelyeket az intézmények — vagy mert hiányoztak, vagy mert nem feladatuknak megfelelően működtek — nem tudtak. Minden valamirevaló film hordozott bizonyos fajta politikai töltetet is — ettől volt fontos a hazai, elsősorban értelmiségi nézőknek és izgalmas az országhatáron kívül, hiszen a hidegháború időszakában a „vasfüggöny” mögüli életről és művészetről adtak hírt. A 60- as évek műveinek legkiválóbbjai jelentős mértékben járultak hozzá a filmnyelv megújításához. Olyan kiváló operatőrök működtek ebben közre, mint Sára Sándor (Sodrásban, Tízezer nap, Apa). Somló Tamás (Oldás és kötés, Szegénylegények), Kende János (Csend és kiáltás, Egy őrült éjszaka), akik mind annak a magyar operatőri iskolának a neveltjei, amelynek tanítómestere Illés György (Húsz óra, Ötödik pecsét). Tanítványai között az említetteken kívül olyan külföldön élő világhírű operatőröket találunk, mint az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos vagy a nemzetközi filméletben is sokat foglalkoztatott, itthon élő Koltay Lajos és Ragályi Elemér.

A rendkívül gazdag magyar filmművészet teljes körű áttekintésére nem vállalkozhattunk, jelentős alkotók sorát nem említettük, ám a magyar film egy rendhagyó darabját hagynánk ki, ha nem szólnánk a Szindbád című alkotásról, amelyet Krúdy Gyula írása alapján Sára Sándor operatőrrel és Latinovits Zoltán „színészkirállyal” Huszárik Zoltán álmodott filmre. A fiatalon elhunyt Latinovits Zoltán összetéveszthetetlen színészegyéniség, aki számos magyar film főhősét tette emlékezetessé, függetlenül attól, hogy töprengő, intellektuális alkatot vagy Várkonyi Zoltán romantikus történelmi filmjeinek (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán vagy az Egri csillagok) egy-egy alakját kellett megformálnia.

Szólni kell a magyar dokumentumfilmről, amelynek legfontosabb darabjai a magyar történelem fehér foltjait hivatottak feltárni, mint pl. Sára Sándor monumentális munkája, a 25 órányi Krónika a Don kanyarnál elpusztult 2. magyar hadsereg tragédiájáról, Gulyás Gyula —Gulyás János filmjei a Málenkij robotról és a közelmúlt történelméről, Gyarmathy Lívia —Böszörményi Géza Recsk c. filmje. A társadalom peremén élőkért, a változások veszteseiért emel szót, pl. Schiffer Pál (Fekete vonat, Cséplő Gyuri, Kovbojok, Videoton sztori), csakúgy mint Almási Tamás Ózdról szóló drámai filmsorozata.

Macskássy Gyula nevéhez fűződik a nemzeti stílushagyományokra épülő magyar rajzfilm megteremtése (A kiskakas gyémánt félkrajcárja), amelynek Jankovics Marcell egyik legjelentősebb képviselője színes animációs filmjével, a Magyar népmesék c. mesesorozatával, illetve az egész estés János vitéz c. rajzfilmjével.

Jó hírnévnek örvendtek az 50-es, 60-as évek filmjei, Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig vagy Cimborák c. filmje, Kollányi Ágoston ismeretterjesztő filmjei.