Kárpátalja

Kárpátalján a munkácsi vár, a Vereckei-szoros, Ungvár, Beregszász, Nagyszöllős nevét említjük, mint amelyek híre túlnő a vidéken. Husztról írta Kölcsey a sokszor idézett bátorító sort: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”

Kárpátalját az első világháborút követően Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyéinek területéből alakították ki. A trianoni döntéssel került Csehszlovákiához. Az 1938-as bécsi döntéssel — a Felvidék e 12 ezer km2-nyi területe magyar többségű tájaival együtt — ismét visszakerült Magyarországhoz, kisebb részét az önállósult Szlovákia kapta. A második világháború után az 1947-es párizsi békeszerződés a győztes Szovjetuniónak, s azon belül az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaságnak ítélte Kárpátalját, Kárpátontúli Tartomány néven. 1991-től, a Szovjetunió szétbomlása és Ukrajna önállóvá válása óta e terület Ukrajna egyik önálló közigazgatási egységeként működik.

A hivatalos népszámlálási adatok szerint e vegyes nemzetiségű tartománynak 1910-ben 600 ezer lakosa volt, amelyből 185 ezer, 31% vallotta magát magyarnak, 56% ruténnak, 11% németnek. Az 1930-as csehszlovákiai adatok szerint Ruszinszko tartománynak 734 ezer lakosa volt, amelyből 446 ezer (60%) a rutén, 117 ezer (16%) a magyar, 92 ezer (12,5%) a zsidó, s 5% a szlovák népesség aránya.

1989-ben a tartomány 1 millió 245 ezer lakosából 977 ezer (78,4%) ukrán, 156 ezer (12,5%) a magyar, 4% az orosz, 2,4% a román, 1% a cigány népesség aránya, miközben a németek, a szlovákok és a zsidók aránya fél százalék alá esett.

A magyarok zöme egy tömbben, a határ menti félszáz kilométer széles sávban él. Őseik lakóhelyeiről, különösen a városokból egyre inkább kiszorulnak, amit jól mutat, hogy azokban a városokban — Ungváron, Munkácson, Nagyszöllősön —, ahol 1910-ben még 75—80%-os volt az össznépességben a magyarok aránya, jelenleg mindössze 8%, illetve Nagyszöllősön 12,5%. A tízezer lakosú határvárosban, Csapon, ahol 99% volt a magyarság aránya, jelenleg még 40%, a 30 ezer lakosú Beregszászon, ahol 96%-os volt az arányuk, jelenleg 52% a magyar, ami összefügg a lassúbb fejlődéssel és a viszonylag kisebb számú betelepítéssel. A rendkívül hátrányos helyzetű, a tiszai árvizek által leginkább veszélyeztetett kárpátaljai magyarság a rendszerváltás után magyar kormányzati és civil összmagyar támogatással új intézményeket hozott létre és működtet. Ezek közé tartozik például a Beregszászi Magyar Tanárképző Főiskola, az Illyés Gyula Nemzeti Színház Beregszászon, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, az Ung-Bereg Kiadó stb. Létrejött a római katolikus püspökség, működik a Szent Ferenc misszió, és újjáéledtek a görögkatolikus és a református püspökségek is Kárpátalján. E tájegység hitéletének sajátos vonása, hogy a magyar közösségekben a reformátusok vannak többségben, mintegy 100 ezren, a római katolikusok számát ezerre, a magyar görögkatolikusokét pedig 30 ezerre becsülik. Az egyházi adatok szerint a kárpátaljai magyarság valóságos száma legalább kétszázezerre tehető, akiknek zöme falun és földművelésből, kézműves munkákból él. Magyarországon jó piaca van a híres beregi szőttesnek és más kézműipari termékeknek, Ukrajnában az almának, gyümölcsnek, zöldségnek és más terményeiknek.

Kárpátalján ringott bölcsője Werbőczy István országbírónak, több évszázadon át használt törvénykönyvünk, a Tripartitum szerzőjének, Szepsi Csombor Mártonnak és Misztótfalusi Kis Miklósnak, Rákóczi Ferencnek és Erdélyi Jánosnak, Munkácsy Mihálynak s Ugocsa urainak, a Perényieknek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .