János vitéz

János vitéz

A költemény Petőfi (1823-1849) legnépszerűbb alkotásai közé tartozik.

Petőfi a köznépnek szánta művét. Azoknak írta, akiknek vágyait, örömeit, félelmeit és reményeit fejezi ki benne.

A János vitéz verses meseregény. A népmesék közül a tündérmesékkel tart rokonságot, mert csodás lényeket vonultat fel, és csodás események történnek benne.

A János vitézben sok olyan kifejezéssel, fordulattal vagy szólással találkoztok, amely a népnyelvből származik. Ezek színessé, életszerűvé teszik a művet. Mintha egy messze földről hazatért katona mesélné hallgatóinak erősen kiszínezett kalandjait. Petőfi egyéni leleményekkel gazdagította a népmesék szellemében írt művét.

A János vitézben sok olyan érzékletes kifejezést, szólást, költői képet találsz, amellyel a mindennapi beszédben alig találkozol. A lapalji jegyzetek megmagyarázzák őket. Jegyezd meg magadnak ezeket — anyanyelvi készségedet fejlesztheted velük!

Petőfi írásmódja helyenként eltér a maitól, hiszen Petőfi korában még nem szilárdult meg oly mértékben a magyar helyesírás, mint az azóta eltelt időben.

Petőfi Sándor
JÁNOS VITÉZ
(részletek)1.

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.
Faluvégen nyája míg szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.

Tenger virág nyílik tarkán körülötte,
De ő a virágra szemét nem vetette;
Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,
Bámuló szemei odatapadtanak.

De nem ám a patak csillámló habjára,
Hanem a patakban egy szőke kislyányra,
A szőke kislyánynak karcsu termetére,
Szép hosszu hajára, gömbölyű keblére.

Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,
Mivelhogy ruhákat mos a friss patakba’;
Kilátszik a vízből két szép térdecskéje
Kukorica Jancsi gyönyörűségére.

Mert a pázsit fölött heverésző juhász
Kukorica Jancsi, ki is lehetne más?
Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,
Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.

„Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!”
Kukorica Jancsi így szólott hozzája:
„Pillants ide, hiszen ezen a világon
Csak te vagy énnekem minden mulatságom.

Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,
Gyere ki a vízből, hadd öleljelek meg;
Gyere ki a partra csak egy pillanatra,
Rácsókolom lelkem piros ajakadra!”

„Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék,
Ha a mosással oly igen nem sietnék;
Sietek, mert másképp velem rosszul bánnak,
Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak.”

Ezeket mondotta szőke szép Iluska,
S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.
De a juhászbojtár fölkel subájáról,
Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:

„Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém!
A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én;
Aztán a mostohád sincs itt a közelben,
Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen.”

Kicsalta a leányt édes beszédével,
Átfogta derekát mind a két kezével,
Megcsókolta száját nem egyszer, sem százszor,
Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.

Az első fejezet egy juhászlegényt mutat be. Egy szép nyári napon legeltetés közben találkozik szerelmével, Iluskával. Szerelmük ekkor még felhőtlen. A történet további részében fog kiderülni, hogyan szakadnak el egymástól, és hogyan találnak egymásra sok-sok megpróbáltatás után.

Ember és táj békés együttesét látjuk ebben a fejezetben. A táj fölött ugyanolyan melegen süt a nap, mint amilyen forróság tölti el a szerelmes juhászlegény szívét. A réten olyan szép virágok nyílnak, mint amilyen szép a ruháit mosó lány. Megtudjuk, hogy a költemény hőse Kukorica Jancsi, szerelme pedig Iluska.

A János vitéz minden sora tizenkét szótagból áll. A mű formája felező tizenkettes. A János vitéz felező tizenkettesekben írt, páros rímű vers. Így jelöljük:

Tenger virág nyílik
tarkán körülötte,
De ő a virágra
szemét nem vetette.

A sorok két fő ütemre oszthatók. Ezeket rövid szünet választja el egymástól. Ezért nevezzük felező tizenketteseknek a János vitéz sorait.

Négy hangsúlyos szótag van egy-egy sorban. A főhangsúlyok a hat szótagos ütemegységek elejére, a mellékhangsúlyok a harmadik — ötödik szótagra esnek.

A rím a sorvégek hangzóinak összecsengése. A János vitéz rímelése páros rímes. Ez azt jelenti, hogy a sorok párosával rímelnek: az első sor a másodikkal, a harmadik a negyedikkel.

11.

A franciák földje gyönyörű tartomány,
Egész paradicsom, egész kis Kánaán,1
Azért is vásott rá a törökök foga,
Pusztitó szándékkal azért törtek oda.

Mikor a magyarság beért az országba,
A törökök ott már raboltak javába’;
Kirabolták a sok gazdag templom kincsét,
És üresen hagytak minden borospincét.

Látni lehetett sok égő város lángját,
Kivel szemközt jöttek, azt kardjokra hányták,2
Magát a királyt is kiűzték várából,
S megfosztották kedves egyetlen lyányától.

Igy találta népünk a francia királyt,
Széles országában föl s le bujdosva járt;
Amint őt meglátták a magyar huszárok,
Sorsán szánakozó könnyet hullatának.

A bujdosó király ily szókat hallatott:
„Ugye, barátim, hogy keserves állapot?
Kincsem vetélkedett Dárius3 kincsével,
S most küszködnöm kell a legnagyobb ínséggel.”

A vezér azt mondá vigasztalására:
„Ne busúlj, franciák fölséges királya!
Megtáncoltatjuk mi ezt a gonosz népet,
Ki ily méltatlanul mert bánni tevéled.

Ez éjjelen által kipihenjük magunk,
Mert hosszú volt az út, kissé elfáradtunk;
De holnap azután, mihelyt fölkel a nap,
Visszafoglaljuk mi vesztett országodat.”

„Hát szegény leányom, hát édes leányom?”
Jajdult föl a király, „őtet hol találom?
Elrabolta tőlem törökök vezére…
Aki visszahozza, számolhat kezére.”

Nagy buzditás volt ez a magyar seregnek;
Minden ember szivét reménység szállta meg.
Ez volt mindenkinek fejében föltéve:
„Vagy visszakerítem, vagy meghalok érte.”

Kukorica Jancsi tán egymaga volt csak
Meg nem hallója az elmondott dolognak;
Jancsinak az esze más egyeben jára:
Visszaemlékezett szép Iluskájára.

12.

Másnap reggel a nap szokás szerint fölkelt,
De nem lát és nem hall olyat minden reggel,
Mint amilyet hallott, mint amilyet látott
Mindjárt, mihelyest a föld szélére hágott.

Megszólalt a sereg harsány trombitája,
Minden legény talpon termett szózatára;
Jól kiköszörülték acélszablyáikat,4
Azután nyergelték gyorsan a lovakat.

A király erőnek erejével rajt volt,5
Hogy ő is elmegy, s a többiekkel harcol;
Hanem a huszárok bölcs eszű vezére
A királyhoz ilyen tanácsot intéze:

„Nem, kegyelmes király! csak maradj te hátra,
A te karjaid már gyöngék a csatára;
Tudom, meghagyta az idő bátorságod,
De mi haszna? hogyha erőd vele szállott.

Bízd az Isten után mireánk ügyedet;
Fogadást teszünk, hogy mire a nap lemegy:
Országodból tovaűzzük ellenséged,
S elfoglalhatd6 ujra a királyi széket.”

Erre a magyarság lóra kerekedett,
S keresni indult a rabló törököket;
Nem soká kereste, mindjárt rájok akadt,
És egy követ által izent nekik hadat.

Visszajött a követ, harsog a trombita,
Rémséges zugással kezdődik a csata;
Acélok csengése, torkok kurjantása
Volt a magyaroknál harci jel adása.

A sarkantyút7 vágták lovak oldalába,
Dobogott a földön lovak patkós lába,
Vagy talán a földnek dobbant meg a szíve,
E vészt jövendölő zajra megijedve.

Törökök vezére hétlófarkú basa
Ötakós hordónak8 elég volna hasa;
A sok boritaltól piroslik az orra,
Azt hinné az ember, hogy érett uborka.

A török csapatnak nagyhasú vezére
Rendbe szedte népét a harcnak jelére;
A rendbe szedett nép ugyancsak megállott,
Amint megrohanták a magyar huszárok.

De nem volt gyerekség ez a megrohanás,
Lett is nemsokára szörnyű rendzavarás,
Izzadott a török véres verítéket,
Tőle a zöld mező vörös tengerré lett.

Hej csinálom-adta! meleg egy nap volt ez,
Heggyé emelkedett már a török holttest.
De a basa még él mennykő nagy hasával,
S Kukorica Jancsit célozza vasával.

Kukorica Jancsi nem veszi tréfának;
S ily szóval megy neki a török basának:
„Atyafi! te úgyis sok vagy egy legénynek;
Megállj, én majd kettőt csinálok belőled.”

S akként cselekedett, amint megfogadta,
Szegény török basát kettéhasította,
Jobbra-balra hullott izzadó lováról,
Így múlt ki őkelme ebből a világból.

Mikor ezt látta a gyáva török sereg,
Uccu! hátat fordít és futásnak ered,
Futott, futott s talán mostanság is futna,
Hogyha a huszárok el nem érték volna.

De bezzeg elérték, le is kaszabolták;
Hullottak a fejek előttök, mint a mák.
Egyetlenegy nyargal még lóhalálába’,
Ennek Kukorica Jancsi ment nyomába.

Hát a török basa fia vágtatott ott,
Ölében valami fehérféle látszott.
A fehérség volt a francia királylyány;
Nem tudott magáról semmit, elájulván.

Soká nyargalt Jancsi, amíg utolérte,
„Megállj, a hitedet!” kiáltott feléje,
„Állj meg, vagy testeden mindjárt nyitok kaput
Melyen által hitvány lelked pokolba fut.”

De a basa fia meg nem állott volna,
Ha a ló alatta össze nem omolna.
Összeomlott, ki is fújta ott páráját,
Basa fia ilyen szóra nyitá száját:

„Kegyelem, kegyelem, nemes lelkű vitéz!
Ha semmi másra nem: ifjuságomra nézz;
Ifjú vagyok még, az életet szeretem…
Vedd el mindenemet, csak hagyd meg életem!”

„Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen!
Kezem által halni vagy te érdemetlen.
Hordd el magad innen, vidd hírűl hazádnak,
Haramja9 fiai hogy és mikép jártak.”

Leszállott lováról, királylyányhoz lépe,
És beletekintett gyönyörű szemébe,
Melyet a királylyány épen most nyita ki,
Mialatt ily szókat mondának ajaki:10

„Kedves szabadítóm! nem kérdezem, ki vagy?
Csak annyit mondok, hogy hálám irántad nagy.
Háladatosságból én mindent megteszek,
Hogyha kedved tartja, feleséged leszek.”

Jancsi ereiben nem folyt víz vér helyett,
Szívében hatalmas tusa keletkezett;
De lecsillapítá szíve nagy tusáját,
Emlékezetébe hozván Iluskáját.

Nyájasdadon11 így szólt a szép királylyányhoz:
„Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz.
Ott majd közelebbről vizsgáljuk a dolgot.”
S ló előtt a lyánnyal lassacskán ballagott.


Jegyzetek:

1 Kánaán: bibliai hely, ahol a zsidók jólétben éltek
2 kardjokra hányták: lekaszabolták
3 Dárius: gazdagságáról híres ókori perzsa király
4 acélszablya: rövid lovassági kard
5 erőnek erejével rajt volt: erősködött, nagyon akarta
6 elfoglalhatd: elfoglalhasd
7 sarkantyú: ló biztatására való fémforgó a csizma sarkán
8 akó: űrmérték, kb. 50 liter
9 haramja: haramia, bűnöző
10 ajaki: ajkai
11 nyájasdadon: nyájasan, kedveskedőn

Kukorica Jancsinak el kellett hagynia faluját és Iluskát, mert míg szerelmével beszélgetett, a rábízott nyáj szétszéledt. Kalandjai során huszárokkal találkozott, akik maguk közé fogadták. A sereg Franciaország megmentésére indult a török ellen. A magyarok legyőzik a török sereget, Jancsi megmenti a francia királylányt. Ez a cselekmény első csúcspontja. A mese itt befejeződhetne, de Jancsi — most már János vitéz — haza akar térni Iluskához. Sok viszontagságot kell még átvészelnie, hogy célját elérje.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .