Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő.
Télapó is már eljő.
Végire jár az esztendő,
cseng a fürge száncsengő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.Libben a tarka nagykendő,
húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.
Csendül a fürge száncsengő,
véget ér az esztendő.
Télapó is már eljő.
Végire jár az esztendő,
cseng a fürge száncsengő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.Libben a tarka nagykendő,
húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.
Csendül a fürge száncsengő,
véget ér az esztendő.
A Suttog a fenyves mondható Mikuláskor, karácsonykor.
Weöres Sándor egyszerre alkalmazza gyermekverseiben a hangsúlyos és az időmértékes ritmust. A hangsúlyos ütemezés a magyar nyelv sajátosságaihoz híven ad nyomatékot a szavaknak: a szó elejére esik a hangsúly. Az időmértékes verselés a rövid szótagok szaporázását és a hosszú szótagok elnyújtott hatását váltogatja. A magyar nyelv mindkét verselési módra alkalmas, de egyidejűleg csak a kiváló érzékű költők tudják használni a kétféle verselést (Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Ady Endre, Weöres Sándor, Csanádi Imre, Nagy László). Például:
Suttog a / fenyves, / zöld erdő
— U U / — — / — — / —
Az ütemelválasztó jelek (/) egyszerre jelzik a verslábak és a hangsúlyos ütemek határát