Suttog a fenyves

Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő.
Télapó is már eljő.
Végire jár az esztendő,
cseng a fürge száncsengő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.Libben a tarka nagykendő,
húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.
Csendül a fürge száncsengő,
véget ér az esztendő.

A Suttog a fenyves mondható Mikuláskor, karácsonykor.

Weöres Sándor egyszerre alkalmazza gyermekverseiben a hangsúlyos és az időmértékes ritmust. A hangsúlyos ütemezés a magyar nyelv sajátosságaihoz híven ad nyomatékot a szavaknak: a szó elejére esik a hangsúly. Az időmértékes verselés a rövid szótagok szaporázását és a hosszú szótagok elnyújtott hatását váltogatja. A magyar nyelv mindkét verselési módra alkalmas, de egyidejűleg csak a kiváló érzékű költők tudják használni a kétféle verselést (Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Ady Endre, Weöres Sándor, Csanádi Imre, Nagy László). Például:

Suttog a /  fenyves, /  zöld erdő

— U U /  — — /  — — /  —

Az ütemelválasztó jelek (/) egyszerre jelzik a verslábak és a hangsúlyos ütemek határát

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.