Fadrusz János (Pozsony, 1858—Budapest, 1903) Nevét 1892-ben mintázott Feszülete tette országosan ismertté. Első nagy megbízatása 1921-ben Mária Terézia pozsonyi lovas szobrának elkészítése volt (1892—96). 1894-ben Mátyás király lovas szobrának tervével első díjat nyert, a művet 1902-ben leplezték le Kolozsvárott. További jelentősebb munkái: Wesselényi-szobor (Zilah, 1902); Toldi a farkasokkal (1902); Tisza Lajos-szobor (1904-ben Szeged). A budai Várpalota épületére két Atlasz-figurát (1897) és két kapuőrző oroszlánt (1901—02) mintázott. A kor külsőségeket hangsúlyozó emlékműveivel ellentétben alkotásai a szobrászat klasszikus tradícióját őrzik.
Ferenczy István (Rimaszombat, 1792—Rimaszombat, 1856) Lakatossegédként vándorútja során Bécsben az Akadémia rézmetsző osztályára iratkozott be, ahol Solon című érmével díjat nyert. 1818-ban gyalog Rómába vándorolt, és ösztöndíjjal hat évet töltött itt. A dán Thorvaldsen műtermébe került. Első műveit (Fekvő Vénusz, Csokonai-arckép, Pásztorlányka avagy A szépmesterségek kezdete) hazaküldte, s ezek sikere ösztöndíjat juttatott számára, így két évig Canovától is tanulhatott. 1824-ben hazatért. A 30-as években portrészobrokat (Ürményi, Rudnay, Kazinczy stb.), síremlékeket, oltárműveket (Üdvezült lélek, Szt. István vértanú, Esztergom stb.), kisebb emlékműveket (Kisfaludy Károly, budapesti Múzeumkert stb.) készített. Sok kutatás után megtalálta a hazai, ruszkicai márványt. 1846-ban befejezte nagyobb művét, a Kölcsey-szobrot. 1847-ben visszavonult Rimaszombatba.
f>Izsó Miklós (Disznóshorvát, ma Izsófalva, 1831—Budapest, 1875) Részt vett a szabadságharcban. Világos után bujdosott, majd 1851—56 között Rimaszombatban kőfaragólegény, itt 1853-tól 1856-ig Ferenczy István tanítványa. 1856-ban Pestre került. 1859-től a müncheni Akadémián tanult. 1860-tól kezdve, a magyar szobrászatban elsőként, gyakran nyúlt népi témához (Furulyázó pásztor). Münchenben mintázott műve, a Búsuló juhász (1862) nagy feltűnést keltett. 1862-ben hazatérve elkészítette Arany János, Egressy Béni, Megyeri mellszobrát. A népéletet sok jelentős művében mintázta meg: Cigány Laokoón (1862); Arató nő (1863); Parasztlány (1864). 1866—71 között alkotta a debreceni Csokonai-szobrot. Utolsó műveit, a budapesti Petőfi-szobrot, a szegedi Dugonics-emlékművet vázlatai alapján készítette el.
Kolozsvári Márton és György (14. század) Szobrász testvérpár, 1360—1400 között működtek. Keveset tudunk életükről. Egyetlen fennmaradt művük a prágai Hradzsin (vár) udvarán felállított Szent György bronz lovasszobor 1373-ból, amelyet később kútszoborrá alakítottak át (másolata a budapesti Epreskertben és Kolozsvárott, a Farkas utcai templom előtt látható). A testvérpár régi leírásokban említett műve még a nagyváradi székesegyház előtti téren elhelyezett hatalmas Szent László bronz lovas szobra, amely az után pusztult el, hogy a török 1660-ban elfoglalta Nagyváradot.
Stróbl Alajos (Liptóújvár, 1856—Budapest, 1926) az akadémikus stílus szobrásza. Az újonnan épült Operaház épületére ő mintázta Erkel és Liszt ülőszobrát, Arany János emlékszobrát (a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében) és a Várban felállított Mátyás-kutat. 1906-ban mintázta a budapesti Halászbástyán lévő Szent István lovasszobrot és a Rókus Kórház Semmelweis-emlékművét. Budapest közterein áll Jókai szobra, Eötvös József, Arany János mellszobra stb. Nagykőrösön van Arany Jánost ábrázoló szobra (1910), Szegeden Széchenyi-emlékműve (1914). Az angliai Stanstedben áll hadiemléke. 1900-as keletű Anyánk című szobrát a párizsi világkiállításon nagydíjjal jutalmazták.
Zala György (Alsólendva, 1858—Budapest, 1937) Első nevezetes munkája a Mária és Magdolna című márványszobor volt (1884, Magyar Nemzeti Galéria), utána az Aradi vértanúk Huszár Adolf által abbahagyott szobrát fejezte be (1889), melyet az emlékszobrok hosszú sora követett (Budapest, Honvédszobor, 1889—1893; Andrássy Gyula; a hat más szobrásszal kivitelezett Millenniumi emlékmű, 1894—1929, Erzsébet királyné, 1932; az Orbán Antallal közösen készített, Tisza István-szobor, 1934; Szegeden aDeák Ferenc-szobor ). Portrékat, síremlékeket is alkotott. A neobarokk emlékszobrászat legjelentősebb mestere.
Kovács Margit (Győr, 1902—Budapest, 1977) A 20. század világhírű magyar keramikusa. Népi és vallásos témájú korongolt, festett munkáit a naiv egyszerűség és a művészi talentum jellemzi. Szentendrei alkotóháza ma a műveiből válogatott gyűjtemény múzeuma, igen kedvelt, látogatott.
Melocco Miklós (Róma, 1935—) A magyar köztéri szobrászat egyik megújítója a 20. század második felében. A szegedi 56-os emlékmű, a pécsi Ady-, az abdai Radnóti-, a székesfehérvári Mátyás király- és az esztergomi Szent István-szobrok alkotója.
A kortárs szobrászművészek közül még megemlítjük Varga Imrét, aki talán a legtöbb szép köztéri szobrot készítette a Kádár-korszakban, meg a kolozsvári Szervátius Jenőt ésTibort, apát és fiát, akik székelyes fafaragással készült fa- és hasonló stílusú márványszobraikkal világhírnévre tettek szert.