A magyar diaszpóra összetétele, lélekszáma

Nemzetünk ötödrészét alkotják a 20. század történelmi viharaiban Nyugatra; Észak- és Dél-Amerikába, Ausztráliába, Izraelbe, Dél-Afrikába, valamint Európa nyugati felébe kivándorolt, kitelepített, száműzött vagy kimenekült magyarok. Ők alkotják a 2,5 milliós külhoni magyar diaszpórát, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

A 19. század végétől a főleg Észak-Amerikába irányuló első nagy kivándorlási hullám 1924-ben, az USA-ban bevezetett korlátozó intézkedésekkel ért véget. Az első világháborúig a Kárpát-medencéből másfél millió ember vándorolt ki az Egyesült Államokba, akiknek egyharmada — félmillió — volt magyar nemzetiségű. Többségüket a jobb munkalehetőségek, a gyors meggazdagodás vágya vitte a tengerentúlra, és néhány év múlva sokan közülük vissza is tértek. Tamási Áron Ábel Amerikában című regénye egy furfangos székely legény szemével láttatja ezt a folyamatot.

A világháborút követő országvesztésből és zűrzavarból ugyancsak több százezren kerestek menedéket szülőföldjüktől távol. Trianon után negyedmilliónyian menekültek át a megmaradt hazába, de majdnem ennyien kerestek menedéket a nyugati világban is.

A kivándorlás következő hulláma a második világháborút megelőző és követő években tetőzött ismét, amikor a zsidóüldözés, majd a szovjet megszállók és az önkényuralom elől mintegy félmillió honfitársunk menekült Nyugatra. Ezeknek több mint egyharmada a háború után hazatért. Sok tízezernyi fiatalt szovjet fogságba hurcoltak. A 20. század utolsó nagy elvándorlási hullámát az 1956-os forradalom leverését követő megtorlás elől menekülő mintegy 200 ezer honfitársunk keltette. Közülük kb. ezren az osztrák, 20 ezren a jugoszláv határon át hagyták el az országot és kerültek menekülttáborokba, onnan pedig szétszóródtak a nyugati világ országaiba.

Ki kell egészítenünk e képet azzal, hogy 1968-ban Csehszlovákiából, majd a hetvenes évek végétől Ceauseşcu diktatúrája elől Romániából, a kilencvenes években pedig a délszláv háborúk elől menekülve a volt Jugoszláviából érkeztek Nyugatra tömegesen emigránsok, köztük több tízezer határon túli magyar is.

Mindezeket összegezve a nyugati magyar diaszpórát — a leszármazottakkal együtt — ma 2,7 millió főre becsülhetjük, amelyben benne foglaltatik a magyarul már nem, vagy alig beszélő, de magát a népszámlálási íveken magyar származásúnak valló, mintegy másfél millió amerikai, és a magát magyarul beszélőnek vagy magyarországi születésűnek, de zsidónak valló kétszázezernyi izraeli polgár is.

Magyarok Világszövetsége a külhoni magyar szervezetek és vezetőik segítségével 1996-ban a világ magyarságának számát 15,7 millió főben állapította meg, amelyből 13 millióan a Kárpát-medencében, a történelmi Magyarország területén élnek. Ebből 9,8 millióan Magyarországon; mintegy kétmillióan Erdélyben; 600 ezren a Felvidéken; 360 ezren a Vajdaságban; 180 ezren Kárpátalján; 20 ezren Horvátországban; 10—10 ezren Szlovéniában, illetve az Őrvidéken, Ausztriában élnek. A világ többi részén található több mint két és félmillió nemzettársunk megoszlása a következő:

Ausztrália és Új-Zéland 60 000 magyar
Afrika 30 000 magyar
Ázsia 230 000 magyar, ill. zsidó magyar
Dél- és Közép-Amerika 130 000 magyar
Észak-Amerika 1 930 000 magyar és magyar származású
Európa 360 000 magyar
Külhoni magyar diaszpóra összesen: 2 740 000 magyar és magyar származású

Ennek a diaszpórának fele azonban már nem beszéli a magyar nyelvet, ezért igazán be sem tud kapcsolódni a magyar közéletbe, a magyar közösségek életébe. Őket már csak új hazájuk nyelvén, esetleg egy közvetítő nyelven vonhatjuk be a nemzet szellemi vérkeringésébe.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.