A határ menti magyarlakta 50—70 kilométeres sávon kívül jelentős tömbben távol, a Székelyföldön élnek magyarok, akik csaknem teljesen zárt magyar nyelvtömböt alkotnak. Számuk háromnegyedmilliónyi (750 ezer) körül lehet. Az általuk lakott terület jó része 1952—1968 között Magyar Autonóm Tartomány ként szerepelt a román közigazgatásban és a térképeken. 1968-ban a Székelyföld névleges magyar autonómiáját megszüntették.

A Székelyföld magában foglalja a Keleti-Kárpátokat, a Hargitát, a Gyergyói-havasokat, a Csíki-havasokat, a Maros, a Küküllő és az Olt folyók forrásvidékét, a Nyárád mentét, a Sóvidéket, Gyergyót, Csíkot, Háromszéket, Kászont, Erdővidéket és a Homoród mentét. Ezer éve, határőrizeti feladattal telepítették e régióba, s kollektív nemességet adva részeltették kiváltságokban a székelyeket. Eredetileg a Királyföldet is ők kapták és vigyázták, de azt a 12. században átadták a behívott szászoknak, akik nyolc évszázadon át éltek autonóm társnemzetként együtt a székelyekkel és magyarokkal. Eredetileg is a határt védték.

Az országnyi nagyságú Székelyföld a határon túli magyarság legőshonosabb tömbje. A székelység, a maga sajátos hagyományaival, eredetmondáival, nyelvét és szabadságjogait öntudatosan védő, tehetséges fiaival, a táj pedig erdőivel, hegyeivel, vizeivel és medencéivel különleges szerepet tölt be a magyar nemzettudatban.

Orbán Balázs, a székely tudós A Székelyföld leírása című nagyívű munkájában foglalta össze e jelentős tájegység tudnivalóit a 19. század második felében.

A székelyek egészen 1876-ig autonóm közigazgatási egységekbe, úgynevezett székekbe szerveződve éltek, dolgoztak, s látták el határőrizeti szolgálatukat. Ezek voltak:

1. Udvarhelyszék (ide tartozott Bardóc és Keresztúr fiúszék is),
2. Csíkszék (ide tartozott Gyergyó és Kászon fiúszék),
3. Háromszék (amely Sepsi-, Kézdi-, Orbaiszékből s Miklósvár fiúszékből alakult),
4. Marosszék (központja Marosvásárhely),
5. Aranyosszék (Torda és Nagyenyed között Felvinc központtal).

A székelyföldi tömbmagyarság központja a 160 ezer lélekszámú Marosvásárhely, egykor a Magyar Autonóm tartomány központja, számos magyar intézményével, történelmi múltjával, színházával, egyetemével, a Teleki tékával. A Hargita és Kovászna megyékké átszervezett egykori székely székek és székvárosaik — Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós — megőrizték magyar dominanciájukat, intézményeiket, híres középiskoláikat, szellemiségüket.

Fejezzük be székelyföldi körutunkat a Nyerges-tetőn, amelynek történetét Erdély híres költőjétől olvashatjuk.