Önkény és kiegyezés

Önkény és kiegyezés

A szabadságharc leverését véres megtorlás követte. Az ország teljhatalmú parancsnoka, Haynau végleg le akart számolni a szerinte javíthatatlan, rebellis magyarsággal. Dühe különösen a szabadságharc vezetői ellen fordult. 13 tábornokot, illetve tisztet Aradon hadbíróság elé állíttatott, és 1849. október 6-án kivégeztetett. Pesten Batthyány Lajost, a forradalom miniszterelnökét kivégzőosztag golyói ölték meg. A győztesek bosszúja azonban nemcsak őket sújtotta. Katonák ezreit sorozták be közlegényként, és vitték a Habsburg Birodalom messzi tájaira. Kossuth és sok politikustársa a határon túlra menekült, így elkerülték a kivégzést.

A külföldi kormányok a fegyverletételig közömbösen nézték a nemzet harcát a szabadságért. Népeik azonban rokonszenvvel tekintettek a magyarságra. Kossuthot és a többi menekültet Itáliában, Angliában, Amerikában mindenütt ünneplő tömeg fogadta. Haynau rémuralma szerte a világban felháborodást keltett. Az uralkodó végül meneszteni kényszerült helytartóját.

1850-től 1859-ig Magyarországot Ferenc József belügyminisztere, Alexander Bach irányította. (Ezt az időszakot Bach-korszaknak nevezik.) Bécs célja az egységes birodalom megteremtése volt. Ennek érdekében minden nemzeti törekvést elnyomtak. A szerbek, horvátok, románok és szlovákok is, akik a szabadságharc idején a császár mellé álltak, keserűen tapasztalhatták a Habsburgok hálátlanságát.

A belügyminiszter első intézkedései közé tartozott a vármegyék megszüntetése. Helyükbe (Erdély leválasztása után) öt kerületet szerveztek. A kormány csak neki engedelmeskedő német, cseh és morva hivatalnokokat nevezett ki. Bécs úgy gondolta, hogy az ország könnyebben fogadja el az új rendet, ha a hivatalos személyek magyaros öltözéket viselnek, ám a nép csak Bach-huszároknak gúnyolta őket.

Az 1850-es évek közepére a Bach-rendszer megerősítette hatalmát Magyarországon. Ám a nemzet szabadságvágya nem aludt ki. 1855 őszén a nagy költő, Vörösmarty Mihály temetése néma tüntetéssé vált, melyen több tízezren vettek részt. Az uralkodót s kormányát joggal nyugtalaníthatta a külföldre menekült honvédek tevékenysége is. Itália Habsburg-ellenes szabadságharcában — Garibaldi oldalán — számos magyar vett részt, a Törökországban, Kütaya városában élő Kossuth pedig alkotmánytervezetet dolgozott ki. Széles körű jogokat ajánlott a nem magyar anyanyelvűeknek.

Alexander Bach azt próbálta elhitetni a hazai viszonyokat nem ismerőkkel, hogy a magyarság szabadon művelheti kultúráját, s az ország gazdasága jobban fejlődik, mint korábban bármikor. Bizonyos engedményeket csakugyan tettek is. A gazdaság terén szintén volt némi haladás. Megépült a Pestet Béccsel és Szegeddel összekötő vasút, mely az Alföld gabonáját juttatta el Ausztriába. Mindez elsősorban az elnyomók érdekét szolgálta.

A belügyminiszter hamis dicsekvését 1858-ban a Döblingben élő Széchenyi István leplezte le. Egy Bachot dicsőítő könyvre válaszul írta meg Blick (Pillantás) című művét német nyelven. Ferenc József (részben a könyv miatt) kénytelen volt meneszteni Bachot. A gróf számára azonban a Blick megjelenése végzetes volt. Az osztrák rendőrség gyorsan a nyomára jutott, hogy ő a szerző. Széchenyi, elkerülendő a megalázó büntetést, 1860. április 8-án öngyilkos lett. A Széchenyi halálát követő országos gyász és az itáliai katonai vereségek rádöbbentették az udvart, hogy Bach módszereit nem lehet tovább követni. Ezért a magyarországi konzervatívokkal összefogva Bécs 1860-ban alkotmánytervet készített. Az októberi diplomának nevezett okmány szerint a Habsburgok birodalma egyetlen egységes államot alkot, élén Ferenc Józseffel. A magyar országgyűlés fölé rendelték a Birodalmi Tanácsost. Magyarország népe is küldhetett volna képviselőket a közös parlamentbe. Ez a magyarok számára elfogadhatatlan volt, hiszen így mindig kisebbségben maradtak volna a többi néppel szemben.

Ekkorra a magyar politika legnépszerűbb alakja Deák Ferenc lett. A higgadt, egy esetleges újabb háborút ellenző, de az 1848-as áprilisi törvényeket csorbíthatatlannak tartó Deák javaslatára az 1861-re összehívott országgyűlés visszautasította az uralkodói alkotmányjavaslatot. Ferenc József emiatt először pátenssel, rendelettel akarta bevezetni azt, majd pedig elrendelte az ország katonai megszállását. Ám a Birodalmi Tanácsba ennek ellenére is csak az erdélyi szászok és románok küldték el követeiket.

Az októberi diploma kidolgozója, Anton Schmerling a magyar képviselők távolmaradását látva gyakorta hangoztatta: „Mi tudunk várni!” Ám kiderült, hogy Ferenc József számára a magyarsággal való megegyezés elkerülhetetlen. Az Észak-Itáliáért vívott háború terhei kimerítették a kincstárt. Ráadásul Ausztria újabb fronton is harcolni kényszerült. Poroszország saját vezetése alatt akarta egyesíteni a kisebb német államokat. Erre azonban Bécs is igényt tartott. A poroszokkal vívott harc nem tartott sokáig. A Habsburgok hadserege megalázó vereséget szenvedett.

Ferenc József a háború kedvezőtlen befejeződése után nem utasíthatta el a magyarokkal való tárgyalásokat. Ezeket Deák Ferenc mellett gróf Andrássy Gyula vezette. A kiegyezésnek elnevezett megállapodás hosszas alkudozás után, 1867 tavaszára készült el. Ezek során mindkét fél engedett. Bécs hozzájárult, hogy Magyarország újra egyesüljön Erdéllyel, s hogy Pesten önálló magyar országgyűlés létesüljön. Az uralkodó Andrássy Gyula vezetésével magyar kormányt nevezett ki, amelynek miniszterei az országgyűlésnek tartoztak beszámolni. Honvédség néven magyar hadsereg is létesült. Ennek vezényleti nyelve a magyar volt, főparancsnoka pedig a közös uralkodó lett. Mindezért cserébe Deákék elfogadták: fennmarad a közös hadsereg (ami sokkal nagyobb volt, mint a Honvédség), és a külügyeket is Béccsel közösen kell intézni. A katonaság és a diplomácia fenntartására szolgáló pénzügyek is közösek maradtak. A közös ügyeket a két ország országgyűlése által kiküldött bizottságok tárgyalták meg. A megállapodást Ferenc József 1867. június 8-i megkoronázása szentesítette.

A száműzetésben, Torinóban élő Kossuth a kiegyezésben a szabadságharc elárulását látta. Ám az országgyűlésben Deák hívei többségben voltak. Kossuth érvei azonban nem maradtak hatás nélkül. Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásáig sokan gondolták úgy, hogy Magyarországnak független államnak kellene lennie.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .