A magyar nép a Kárpát-medencében sokféle néppel keveredett. Mindenekelőtt keveredett a gyér számban még itt élő különböző néptöredékekkel, majd a történelem viharában hozzánk sodródott nomád (besenyő, kun, jász) népekkel. De az ide települő, vagy beköltöző szászokkal, svábokkal, csehekkel, szlovákokkal, ruszinokkal, zsidókkal, románokkal, szerbekkel, horvátokkal és más népekkel is történt kisebb-nagyobb egybeolvadás, összeházasodás. Jellemzőbb azonban az volt, hogy nagyobb közösségekben jöttek az idegen népek, akik uralkodóinktól területeket kaptak, vagy beszivárogtak az elpusztított, kis népsűrűségű területekre, azt belakták, s itt éltek tovább a Magyar Királyság lakóiként. Társországként csatlakoztak délen a horvátok, önrendelkezési jogokat kaptak a keletről jött kunok és a nyugatról betelepült szászok. A többiek — jobban betagolódva — lettek hungárusok, vagyis az ország lakosai. A rendi államban a nemesek és a köznép közt nagyobb volt a különbség, mint a magyarok és más nemzetiségek között.