Felemelő érzés áttekinteni a XX. század elejétől a végéig a 12 magyar származású Nobel-díjas sorát, akiknek száma 2002-ben Kertész Imre író Nobel díjával bővült, de az alábbi életrajzi vallomás-részlet alapján talán egy fővel még gyarapítható lenne. Az illető nem Magyarországon született, nem magyar iskolába járt, még csak magyarul sem beszél, de vallja magyar származását is. A tizennegyedik Nobel-díjasunk, az USA-ban született – magyar anyától és szlovák apától származó – amerikai Daniel Carleton Gajdusek, aki 1975-ben kapott biológiai Nobel-díjat. Őt idézzük kiegészítő olvasmányként, mivel jellegzetesen Kárpát-medencei kivándorló élettörténet, értékes hagyomány az, amit elmondott családjáról:

Daniel Carleton Gajdusek: Polikulturális örökségem

(biológiai Nobel-díj, 1975; részletek a Fizikai Szemle 1998 augusztusában megjelent írásából)

Magyar édesanyám

1923. szeptember 9-én születtem ma is birtokunkban lévő családi házunkban, ahol szüleim és anyai nagyszüleim laktak, Yonkersben, az USA New York államában. Öcsém 19 hónappal később érkezett.

Édesanyám, Dobroczki Ottilia, szuperromantikus pogány lélek volt, aki tiszteletet érzett minden vallás iránt, amelyikkel találkozott: katolikus módra érzett katolikusokkal beszélve, protestánsként a protestánsokkal, zsidóul a zsidókkal, mohamedánként a mohamedánokkal, hinduként vagy buddhistaként az ázsiaiakkal. Nekem és öcsémnek azonban ókori görög mítoszokat mesélt…. Olvasta nekünk a pueblo, síkvidéki és erdőlakó indiánok történeteit. Később következtek Grimm és Andersen meséi is, az ókori Egyiptom mítoszai, no meg a magyarok, hunok és lappok mondái. Hunor és Magyar mondáját és Attila csatáit előbb hallottam anyámtól, mint írni és olvasni tudtam volna.…Nem rádió vagy játék volt, hanem ezek az esti felolvasások, amivel elaludtunk…

Anyai nagyszüleim

Első keresztnevemet anyai nagyapám keresztneve után kaptam. Édesanyám szülei, Dobroczki Dániel és Dunowszky Nina magyarok voltak, Debrecenben születtek, de nem ismerték egymást Magyarországon. Nem tudom, hogyan találkoztak New York vagy az északi előváros, Yonkers magyar közösségében…Amikor nagyapám Debrecenben árvaságra jutott, a 19. század második felének elején, húsz év körüli fiatalemberként egyedül vágott neki Amerikának. Néhány év múlva két fivére és nővére is követte. Először cipőfényesítő fiúként szolgált….üzletvezető lett, majd bártulajdonos. ..később vállalkozásba fogott, hogy new-yorki gazdagok megrendelésére nagy villákat építsen föl.

…nagyszüleimnek négy gyermeke született… Ottilia (édesanyám), Etelka, Ernő és Irén…. Abban a házban születtem, amit nagyapám adott anyámnak és apámnak 1922-ben, házasságkötésükkor…

Noha anyai nagyszüleim egymás közt magyarul beszéltek, a vacsoraasztalnál apám és nagyapám magyar-szlovák keveréknyelven vitatta hosszasan a politika fejleményeit és a borkészítés titkait. Amikor a hétvégeken megérkezett hozzánk apám fivére, Guszti Gajdusek, családjával…a beszélgetés szlovákul folyt. Néha azonban, bécsi vendégek érkezésekor, németbe csapott át.

A főzést azonban nagyanyám irányította, így a konyha magyar volt. Ünnepekkor rétestészta …Mákos- és dióskalács hatalmas mennyiségben készült Karácsonyra, Újévre, Húsvétra – még az amerikai Hálaadás Ünnepre is (Thanksgiving). Kalács és bobajka, csirkepaprikás és gulyás, továbbá bécsiszelet gyakran került asztalunkra. Kolbász, debreceni és savanyúkáposzta mindig volt a háznál.

Szlovák édesapám

Édesapám Karol Gajdusek, hentes volt és fűszeres. Ételen soha nem spórolt. Ebédlőasztalunk még a nagy gazdasági válság idején is roskadozott. Az asztalhoz szabadon meghívhattuk játszópajtásainkat… Yonkersi kertünkben csirke- és nyúltenyésztő szövetkezet volt, meg nagy szőlőlugas. Minden őszön magunk szüreteltünk, magunk érleltük a fehér- és vörösbort. …

Édesanyám hozzánk csak szép tiszta angolján beszélt. Ő maga megtanult görögül, latinul, németül, franciául, olaszul, spanyolul, jól beszélt magyarul és szlovákul is. De gyermekeivel egyik nyelvet sem használta. Ő, akárcsak húga és öccse, Yonkersben született. Anyám New Yorkban végezte főiskolai tanulmányait. Testvérei a Cornell Egyetemen tanultak.. Nagybátyám (Ernő) villamosmérnök lett, nagynéném(Irén) entomológiából(bogártanból) doktorált…. Bár apám csak elemi iskolát végzett, de rendszeresen küldött adományokat a new-yorki szimfonikusoknak, operának, kamarazenekarnak és egyetemeknek. Bőkezűségét később nem követtük mi, egyetemen nevelkedett és kultúrát fogyasztó utódai.

Irén nagynéni

Tudományos érdeklődésem még az iskola előtt kezdődött, amikor kertekben, mezőkön, erdőkben mászkáltam édesanyám bogarász húgával, Irén nénivel. Fölfordítottuk a köveket, hogy megtaláljuk az alattuk rejtett növényi és állati élet sokféle formáját….Mielőtt 10 éves lettem, már tudtam, hogy tudós leszek, mint Irén néni és nyugodt viselkedésű matematika-tanítóm….édesapám üzleti világa teljesen hidegen hagyott engem….. Nagynéném táplálta érdeklődésemet a rovarok, pókok, hernyók, madarak – és növények – iránt.

Apai nagyszüleim

Apám szülei szlovákok voltak, a Szenicei járásból. A Gajdusekek mind Smrdaky (becenevén Büdöskő) faluból származnak, ezt a falut forró kénes gyógyforrásai és gyógyító fekete iszapja tették híressé. Volt itt a 17. században épült kastély körül egy szép kupolás fürdőház, gazdag park, ahol nyaranta Zenei Fesztivált rendeznek.

Édesapám tizenévesen szökött meg hazulról, minekután összeveszett az apjával és beállt hentesinasnak Bécsben. Egy vagy két év múlva a hentesmestertől kölcsönzött pénzzel Amerikába érkezett, ahol egy szál rokona sem volt, és egy szót sem beszélt angolul…Negyedszázados keserű távollét után tért haza, hogy meglátogassa öreg apját; ezt a látogatást édesanyám kényszerítette ki. Gazdag és sikeres üzletemberként érkezett meg, büszkén hozván magával magyar-amerikai feleségét és két fiát… Fiait otthagyta a nagyapjuknál, aki több gyermekével egy nagy háztartásban élt.. apám anyámmal visszautazott Budapestre, hogy meglátogassák a magyar rokonokat az országban. Hát ez a magyar rokonság ugyancsak elszomorodott, mikor később megtudták, hogy szlovák nyelvismeretem azon a nyáron nagyon megjavult, de magyar tudásom szinte teljesen elvesztettem.

Családi otthon Amerikában

Nagyobb összejövetelekre apám néha magyar vagy román cigányokat hívott házunkba, hogy hegedűn csárdást vagy hallgatós muzsikát, esetleg bécsi keringőt vagy lengyel polkát játsszanak……. A Boyce Thomson Növénykutató Intézetben, a Rockefeller Intézetben, az Amerikai Természetrajzi Múzeumban és a Columbia Egyetemen Irén néni csatlósaként jártam. Őt csillogó tudásáért és szépségéért mindenütt szívesen fogadták… Tudományos munkatársai, akikkel ott találkoztam, nagy hatással voltak későbbi pályafutásomra.. Irén néni… magával vitt a New-Yorki Entomológiai Társaság esti előadóüléseire az Amerikai Természetrajzi Múzeumba. A színfalak mögött azután bemehettem a múzeum laboratóriumaiba is…. Már kamaszkorom előtt sokat olvastam. Három életrajz tett rám maradandó hatást: René Vallery-Radot életrajza Louis Pasteurről, Eve Curie biográfiája Madam Curie-ről és Paul de Kruif könyve, a „Bacillusvadászok”. ….

Közelmúlt évtizedek

A 2. világháború után ötször jártam Magyarországon, legutóbb 1996-ban kétszer is…. Szentágothai János professzort meglátogattam lakásán is, neuroanatómiai laboratóriumában is, aminek jó Oxford-Adelaide kapcsolatai voltak….Az én laboratóriumomban is sok magyar látogató járt, voltak ilyen munkatársaim is. …Szlovákiában, apám szülőhazájában is számos tudományos kapcsolatom alakult ki, többször jártam ott is…A Fizikai Szemle arra kért meg, hogy közép-európai kulturális gyökereimről írjak, így ez nem az a hely, ahol részletesen taglalhatnám magyar, szlovák és cseh kollégákkal folytatott tudományos munkáim. Befejezésül hadd ismételjem meg a Pozsonyi Egyetemen tiszteletbeli doktorráavatásomkor mondott szavaimat:

„…..a kutatás mindig új problémákat hoz a felszínre. Ha a fölfedezés eredményes, ez nem a végső megoldáshoz tár fel ajtót, hanem ahhoz, hogy jobban lássuk: milyen keveset tudunk. Minden fontos fölfedezés fokozhatja – és fokozza – tudásunkat, de egyben az új kérdések körét bővíti. Szembe kell tehát néznünk a végtelenséggel, ami bennünket körülvesz. Mi szerény kísérleteinkkel megismerni és megérteni próbáljuk ideiglenes jelenlétünket ezen a Földön.”