A magyarok küzdőképessége, fizikai ereje, ügyessége régen a hadi virtusban, a 20. században leginkább a sport terén nyilvánult meg. Ahogy a tudományokban a Nobel-díj, úgy a sportban az olimpiákon szerzett érmek és helyezések mutatják egy-egy nemzet fiainak eredményességét és tehetségét különböző sportágakban. Adottságainkból fakad, hogy mi, magyarok főként a nyári olimpiákon jeleskedünk. A nyári olimpiai játékokon — a lakosság számarányához képest — a világ népei közt elsők között vagyunk az arany-, ezüst- és bronzérmeinket, illetve a pontszámokat tekintve.
A szovjet megszállás fél évszázada idején a nemzeti öntudat kifejeződésének szinte egyetlen színtere a sport maradt. Ekkoriban a nép körében minden magyar győzelmet hőstettként üdvözöltek. Legendássá vált az addig veretlen angol futballisták fölött Londonban 6:3-as győzelmet arató magyar Aranycsapat; valamint a hosszú ideig legyőzhetetlen kardvívóink, vízipólósaink, kajak-kenusaink és öttusázóink. Legendássá vált a bokszoló Papp László, az öttusázó Balczó András, a kardvívó Gerevich Aladár és Kárpáti Rudolf, akik több olimpián is bajnoki címet értek el. Legjobb eredményeiket a magyar olimpikonok e kihívásokkal teli korszakban: 1948-ban Londonban, 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben, 1964- ben Tokióban, 1968-ban Mexikóvárosban, 1972-ben Münchenben, 1980-ban Moszkvában, 1988-ban Szöulban és 1992-ben Barcelonában érték el, amikor a nemzetek versenyében a magyar olimpiai csapat az összesített pontszám és az elnyert érmek alapján ott végzett az első három-hat ország között, a több százmilliós népességű vagy nagy sporthagyományokkal rendelkező országok mellett.
A magyar olimpikonok az 1896-os athéni (első újkori) olimpiai játékok óta összesen 441 olimpiai érmet nyertek, ebből 435-öt a nyári olimpiai játékokon, és mindössze hatot a téli olimpiákon. (Ez utóbbiakon 2 ezüst és 4 bronzérem jutott nekünk.)
A 435 nyári olimpiai éremből 149 volt arany, 131 ezüst és 155 a bronzérmek száma. Minden idők legeredményesebb olimpiája számunkra az 1952-es helsinki olimpia volt, amikor a magyarok az országok nemhivatalos pontversenyében a Szovjetunió és az USA mögött, 269 ponttal a harmadik helyen végeztek, s 16 arany, 10 ezüst és 16 bronzéremmel tértek haza.
A 2000. évi, Sidney-i olimpián is remek teljesítménnyel szerepeltek a magyar sportolók, akik 135 pontot, 8 arany, 6 ezüst és 3 bronzérmet szereztek, s ezzel — Lengyelország és Japán előtt — az éremtáblázat 13. helyén végeztek. Most különösen a kajak-kenusok és a vízipólósok arattak nagy sikert.
A sportágak közül összességében vívásban szereztük a legtöbb érmet, az eddigi olimpiák során 78-at, amelyből 33 volt arany. Eredményesek a magyar sportolók kajak-kenuban, ahol 61 érem, ebből 14 arany; úszásban 58 érem, ebből 23 arany; birkózásban 49 érem, ebből 18 arany; tornában 39 érem, ebből 14 arany, ökölvívásban 20 érem, ebből 10 arany, atlétikában 37 érem, ebből 9 arany; lövészetben 16 érem, ebből 6 arany, súlyemelésben 19 érem, ebből 2 arany volt a jutalmuk. A csapatsportok közül legeredményesebbek voltunk az öttusában 20 éremmel, melyből 8 arany, a vízilabdában 13 éremmel, melyből 7 arany, a labdarúgásban 5 éremmel, melyből 3 arany.
Ezekben a sportágakban érték el kiváló eredményeiket a magyar sportolók, akik két nyári olimpián (1920-ban és 1984-ben) politikai okokból sajnos nem vehettek részt, de a nemzetek sportversenyében így is a legjobbak közé küzdötték föl nemzetünket. A különböző világversenyeken szintén e sportágakban és a lovassportokban, a fogathajtásban jeleskedünk.
Legeredményesebb olimpikonjaink közül is említsünk néhányat: Gerevich Aladár összesen 7 olimpiai aranyérmet szerzett vívásban, ugyancsak vívásban szerzett 6-6 aranyérmet Kovács Pál és Kárpáti Rudolf, öt-öt aranyat szerzett Keleti Ágnes tornából és Egerszegi Krisztina úszásból. Ugyancsak úszásból szerzett négy aranyat Darnyi Tamás; Papp László és Balczó András pedig három-három aranyéremmel gazdagították a magyar sport dicsőségtábláját.
Nagyon sok magyar nemzetiségű sportoló ért el kiváló, érmes olimpiai eredményt más országok mezében és zászlaja alatt, főként az elcsatolt területekről, akikről pontos adataink nincsenek. A magyar sportolók első világtalálkozóján, 1998-ban több mint másfélszáz külhoni magyar olimpiai, világ- és kontinensbajnok vett részt. Ott hangzott el, hogy Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Németország, Ausztria, USA és más országok színeiben versenyző magyar nemzetiségű vagy magyar származású sportolók legalább száz érmet szereztek országuknak az újkori olimpiákon. Végezetül zárjuk e fejezetrészt egy különleges magyar sporteredménnyel és a hősies teljesítményt elérő sportrepülő életútjával:
Endresz György (Perjámos, 1893—Littoria [Róma], 1932) Óceánrepülő pilóta. Charles Lindbergh hőstette után az Atlanti-óceán átrepülése már nem tűnt lehetetlennek, de még mindig kockázatos és bátor cselekedet volt. Endresz György és navigátora, Magyar Sándor 1931-ben vállalkozott az útra: Amerikából Budapestre akartak repülni. A cél előtt néhány kilométerrel, 26 és fél órás repülés után, banális műszaki hiba miatt le kellett szállniuk. A gép neve (Justice for Hungary — Igazságot Magyarországnak) a trianoni szerződés igazságtalanságára hívta föl a világ figyelmét. Endresz híressé vált repülése után alig egy évvel, az óceánrepülők olaszországi világkongresszusára repülve, balesetben halt meg.