A magyar középkor utolsó nagy uralkodója: Hunyadi Mátyás

V. László halálát követően a Hunyadi-család fiatalabbik gyermeke, Mátyás a fogságból csakhamar kiszabadult. Az ország főurai és főpapjai, köztük Vitéz János esztergomi érsek megegyeztek, hogy a törökverő hős fiát jelölik uralkodónak. Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály a döntés megerősítésére 1458 januárjára Budára országgyűlést hívott össze. A nemesek a Duna jegén Mátyást királlyá kiáltották ki.

Mátyás király (1458—1490) trónra lépte után igyekezett az ország irányítását újjászervezni. Ebben legfőképp a nemesek alsóbb rétegére, a köznemességre számított. Uralma elején szinte minden évben tartott országgyűlést. Ezeken a tanácskozásokon döntöttek az adók reformjáról is. A király tudta, hogy a török megállításához sok pénzre van szükség. Korábban egy-egy jobbágytelek után kellett adót fizetni akkor is, ha azon több család élt. Mátyás ezt megváltoztatta. Nem a kapukat, tehát a jobbágytelkeket számolták össze, hanem a tetők füstelvezető nyílásait. A füstpénznek is nevezett adót családonként fizették. Évről évre rendkívüli adót is kivetett.

Mátyás az így megnövekedett jövedelemből mindenekelőtt a haderőt korszerűsítette. Addig a sereg java része nemesekből állott. Őket azonban — veszély esetén — hosszú időbe tellett összegyűjteni, így az ellenséget gyakorta már csak az ország belsejében sikerült megállítani. Az uralkodó európai mintára zsoldossereget toborzott, amely egész évben készen állt a támadásra és a védekezésre. Ez a had, a fekete sereg Európa-szerte hamar rettegett erővé vált.

Mátyás, apjával ellentétben, nem vezetett nagyobb hadjáratokat a török ellen. Az uralkodó jobban bízott a határ megerősítésében, ezért a Zsigmond által kialakított végvárvonalat újabb erődökkel egészítette ki. Elgondolását igazolta, hogy a törökök támadásait sikerrel védték ki. A legnagyobb győzelmet 1479 őszén, Kenyérmezőnél aratták. A legendás erejéről híres egykori molnár, Kinizsi Pál parancsnoksága alatt a magyar sereg az utolsó pillanatban meg tudta fordítani a csata menetét.

Corvina részlet

A király nem csak a végvárak építésében akart Zsigmond örökébe lépni. Külpolitikai céljai között szerepelt a császári cím megszerzése is. Első lépésként a cseh trónt akarta birtokba venni. Vetélytársával, a lengyel királlyal a hosszú háborúskodás alatt sem tudták legyőzni egymást, így kiegyeztek.

A csehországi hadjáratok nagyon sok pénzébe kerültek az országnak. Emiatt néhány főpap és báró összeesküvést szőtt a király ellen. Mátyás a hírre visszatért az országba. A lázadó főurakkal könnyűszerrel leszámolt. Megbüntetésükkor azonban kegyesnek mutatkozott. A szervezkedés egyik vezetője a király gyermekkori nevelője, a humanista tudós, Vitéz János esztergomi érsek volt. Mátyás nem végeztette ki, csak fogságra vetette. Eztán Mátyás folytatta nyugati háborúit. Mivel Ulászló lengyel és cseh király a Habsburgokkal szövetkezett, a király III. Frigyes német uralkodó ellen fordult. Serege 1485-ben bevette a Habsburgok fővárosát, Bécset is. Hiába aratta azonban a győzelmek sorát, a császári trónt nem ő, hanem Frigyes fia, Miksa szerezte meg.

A császári címért folytatott küzdelem során a királynak saját trónörökösére is gondolnia kellett. Első felesége, a cseh uralkodó lánya, Katalin gyermekszülés közben halt meg. Csaknem tíz évvel később Mátyásnak fia született. A gyermek anyja egy német polgár leánya volt, akivel az uralkodó nem kötött házasságot. A keresztségben János nevet kapott ifjú így nem örökölhette a trónt. Mátyás újabb házasságot kötött. Második felesége, Beatrix a nápolyi trónörökös leánya volt. A királyné gondos neveltetésben részesült: tízéves korában már latin költőket olvasott.

Mátyás a többi európai uralkodóval egyenrangúnak tekintette magát. Második esküvője után udvarát reneszánsz mintára rendezte be. A palotájában létesített könyvtár messze földön híres volt. A fővárosban díszes kivitelű kódexek készültek, melyeket a király címerének hollója után (latinul corvus) corvináknak neveztek el. Az uralkodó számos itáliai művészt, tudóst hívott Budára. Visegrádi ragyogó reneszánsz palotáját itáliai mesterek építették. A történetíró, Antonio Bonfini a Hunyadiak családfáját egészen az ókori Rómáig vezette vissza. Azt akarta bizonyítani, hogy Mátyás semmivel sem marad el a többi európai uralkodótól. A többi európai állammal való egyenlőséget jelzi, hogy Pozsonyban egyetemet létesített.

A reneszánsz művészetet azonban nem csak külföldiek művelték. A pécsi püspökké emelt Csezmicei János, felvett nevén Janus Pannonius latin nyelvű verseit más országokban is ismerték, és a kor legszebb költeményeiként tartották számon.

Mátyást az új kultúra meghonosításában elsősorban külpolitikai célok vezették. Ez volt az oka, hogy a reneszánsz művészet a királyi udvaron kívül csak néhány helyen tudott gyökeret verni. Az ország nagy részében a hagyományos, gótikus művészet maradt a jellemző. A humanizmussal párhuzamosan a középkori keresztény kultúra, irodalom is virágzott az országban. Szemben Mátyás budai palotájával, a Duna pesti oldalán állt a ferencesek kolostora. Az itt élő Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát szerzetesek több, népszerű könyvet írtak. A papságot a prédikációban, a nép oktatásában igyekeztek segíteni. A kötetek nyelve latin volt, de a szónoklatok eredetileg magyarul hangzottak el. Szerzőik kitűntek a szegények iránti szeretetükkel. A hatalmasok által elkövetett jogtalanságokat éles szavakkal bélyegezték meg, magát az uralkodót sem kímélték. Könyveik nemcsak Magyarországon lettek ismertekké, Németországban például több száz példányban másolták le őket.

Az uralkodó utolsó éveiben már tudta, hogy Beatrixtól sem várhat fiúgyermeket Ezért trónját törvénytelen fiára, Jánosra akarta hagyni, aki a Corvin melléknevet kapta. A báróvá, főpappá tett urakat megeskette, hogy halála után fiát támogatni fogják. Amikor Mátyás 1490-ben, Bécsben meghalt, nem tudhatta bizonyosan, hogy 18 éves fiát elfogadja-e az ország királyának.

Beatrix

Mátyás király alakja a magyar nép emlékezetében hősként őrződött meg, tetteihez legendák fűződtek. Számos mese, monda szól a király igazságosságáról, arról, hogy uralkodása során mindig a szegény emberek pártjára állt. A valóságban a magyar jobbágyok sokkal több adót fizettek, mint bármikor korábban. Az ország népe azonban békében élt, és ellenség, különösen a török nem tudta a határokat átlépni. A későbbi korok szenvedései, háborúi tükrében úgy érezték az emberek: Mátyás uralma aranykor volt. Jól jelzi ezt a régi mondás is: „Meghalt Mátyás, oda az igazság!”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.