Az alábbi felsorolás szemlélteti a magyar beszéd hangjait és a magyar írás betűit.

A magyar nyelvnek 39 hangja van:

a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs. Ez összeszámolva 40, de a ly és a j a köznyelvben azonosan hangzik, ezért beszélhetünk 39-ről.

A magyar írásban a következő 44 betűt használjuk: a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, q, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, w, z, zs, x, y.

A betűknek ezt a sorrendjét ábécének nevezzük.

Sajátos írásmód

A magyarban a mássalhangzók és a magánhangzók írásmódja részben eltér a többi nyelvétől.

Kétjegyű mássalhangzók

Számos mássalhangzót két mássalhangzó egybeírásával jelölünk. Ezeket kétjegyű mássalhangzóknak nevezzük. (A dzs háromjegyű). Írásmódjuk: cs, dz, dzs, gy, ly, ny, sz, ty, zs. Ilyen hangok más nyelvekben is előfordulnak, de ez az írásmód a magyarra jellemző.

Az angolban pl. nincs külön betű a gy hang jelölésére, de pl. a during szóban (jelentése: alatt, közben) a mi gy hangunkhoz hasonló hallatszik. A szláv nyelvekben is d-ből képezik „lágyítással” a gy hangot.

A magyar ly (el-ipszilon) betű kiejtése csupán Magyarország északi részén, a palóc nyelvjárásban különbözik a j-től. Az ly írásbeli használatának főleg nyelvtörténeti oka van: régen nyelvünkben általános volt a mai palóc ly hang. Ma már csak a hagyomány kedvéért használjuk. Az így írt szavak helyesírását (pl. golyó, folyó, gerely, osztály, gulya, pálya, gólya, sirály, ölyv stb.) gyakorlás útján sajátíthatjuk el.

Rövid és hosszú magánhangzók

A magyar írásmód jellegzetességei közé tartoznak a magánhangzók ékezetei. Az ékezésnek a magánhangzók minőségi és mennyiségi megkülönböztetésében van jelentősége. A minőségi eltérés a képzés helyében és módjában mutatkozik, a mennyiségi különbség pedig a kiejtés időtartamában.

Az á a képzés helyében és módjában is, a kiejtés időtartamában is különbözik az a hangtól, akárcsak az é az e-től. Az í csak időtartamában tér el az i-től. Az o és az ó, az ö, és az ő, az u és az ú, valamint az ü és az ű hangok szintén csak a kiejtés időtartamában mutatnak eltérést.

Rövid és hosszú mássalhangzók

A magyarban gyakran találkozunk hosszú (kettőzött) mássalhangzókkal. Ezek a hang kiejtésének hosszabb időtartamát jelzik.

Példa Arany János Toldi című elbeszélő költeményéből: „Jaj! eszem a lelked, beh jó, hogy meglellek, / Harmadnapja már, hogy mindenütt kereslek; / Tűvé tettem érted ezt a tenger rétet, / Sose hittem, hogy meglássalak ma téged.”

Ha a hosszú mássalhangzó kétjegyű, akkor írásban az első hangzót kettőzzük meg, például: reccsen, eddzed, eggyé, gally, szunnyad, fütty, ésszel, rizzsel. A hosszú és kétjegyű mássalhangzókat úgy választjuk el, hogy a sor végén is, a következő sor elején is leírjuk a kétjegyű mássalhangzó rövid változatát: recs-csen; edz-dzed; egy-gyé stb.