Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum megalkotói, a győztes antanthatalmak képviselői az ország területének 67,3%-át, népességének 58,4%-át, erdeinek és ásványkincseinek nagy részét elvették és a környező országokhoz csatolták, megbontva a Kárpát-medence geológiai és vízrajzi egységét.

Nemzetünk sorsának nagy látnoka, Ady Endre utolsó, 1918-ban írott, Üdvözlet a győzőnek című versében így érzi át a háború okozta tragédiát:

Ezt írta — utolsó üzenetként — a „győzőktől” egy kis kegyelmet remélve Ady, de a győztesek 1920. június 4-én Trianonban kegyetlenül megrajzolták az új határokat… Akik a megcsonkult országban maradtak, azokat nevezzük anyaországi magyaroknak.

• Határon túli magyaroknak a trianoni határokkal a magyar államtól elszakított, szülőföldjükön — őseik földjén — élő honfitársainkat nevezzük.

• Külhoni magyaroknak azokat a nemzettársainkat nevezzük, akik Magyarországról és a Kárpát-medencéből — jobb életlehetőségeket keresve — önszántukból külföldre vándoroltak. Ide tartoznak az emigránsok is, akiket politikai nézeteik, vallási vagy nemzetiségi hovatartozásuk, a szabadságküzdelmekben vállalt szerepük miatt a hazából elüldöztek, vagy akik maguk és családjuk életét mentve elmenekültek, külföldre szöktek, s ott megtelepedtek.

A trianoni békediktátum következtében, 62 ezer négyzetkilométernyi területtel, a Felvidék és Kárpátalja több mint három és félmilliós népessége, benne több mint egymillió magyar lakos került a határon túlra, az újonnan megalakult Csehszlovákiához.

Így csatolták —63 ezer négyzetkilométer területtel — Horvátországot, a Vajdaságot, a Bácska és Bánság jó részét több mint 4 millió — benne félmilliónyi magyar — lakossal a későbbi Jugoszláviához. Négyezer négyzetkilométer került Ausztriához.

A meghagyott országnál tízezer négyzetkilométerrel nagyobb, összesen ezer négyzetkilométernyi területet csatoltak Romániához, több mint ötmillió lakossal, akiknek akkor majdnem a fele magyar (mintegy kétmillió) és német (több mint félmillió) nemzetiségű volt. Erdély évszázadokon át az önálló magyar államiság és a magyar művelődés egyik bölcsője és fellegvára volt, ezért ez az ítélet az egész magyarságot letaglózta. Ekkor írta Juhász Gyula Magyar című versében e sorokat:

Az elcsatolt területek magyarlakta részei — összesen 79 ezer km2, ötmillió lakossal, melynek 72%-a volt magyar — a nagyhatalmak döntésével, a második világháború előtt és alatt néhány évre (1938—45) visszakerültek Magyarországhoz (bécsi döntések). Ezért a néhány éves visszatérésért utóbb kegyetlenül megbüntették az anyaországtól elszakított nemzettársainkat.