A Dunántúl déli felét lankás dombok, folyóvölgyek, ligetes rétek, patakok, a hajdani nagy erdőségek maradványai, néhány város meg aprófalvak jellemzik. E táj határai északon a Zala folyó és a Balaton, nyugaton a Dráva, keleten a Sió és a Duna, délen egybeolvad a Mecsek-vidékkel és a Zselicséggel. E vidéken ballagott a négyökrös szekér Petőfivel, s a történelem üzenetét halljuk e vidék legjelesebb nagyura, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós verssoraiból: „Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, / Órám tisztességes légyen csak utolsó. / Akár farkas, akár emésszen meg holló: / Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.” (1653)

Ez a tisztességre törekvő elszántság példa volt és maradt az itt élő kisnemesek, parasztok és a belőlük felnövő olyan nemzetnevelő nagyságok munkásságában, életében, mint a Niklán élő költő, Berzsenyi Dániel vagy Deák Ferenc, a „haza bölcseként” tisztelt, Söjtörön született, Kehidán élő köznemes. Innen származott Zichy Mihály, a világhírű festő, s a 20. században, Illyés Gyula, az ozorai Puszták népének írója és az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnöke, a kaposvári születésű Nagy Imre is.

A tájegység három nagyobb városa: Kaposvár élelmiszeriparáról, egyeteméről, színházáról és virágoskertjeiről híres, Nagykanizsa bútorgyáráról és vasúti csomópontjáról, Zalaegerszeg húsüzeméről, ruhagyáráról és elektronikai iparáról. Néhány nevezetes települést is találhatunk erre, mint a gyógyfürdője miatt látogatott Zalakarost és Igalt, a szójanemesítő és takarmánykutató Iregszemcsét, no és a régi mezővárosokat: Dombóvárt, Tamásit, Tabot, Csurgót, Nagyatádot, Lentit, Barcsot, meg a határ szlovéniai oldalára került Lendvát. Ez a vidék hajdan makkoltatásra alkalmas erdeiről, hatalmas disznókondáiról, lótenyésztéséről, juhászatáról, ma is elismert krumpli-, rozs- és dohánytermesztéséről, a Kapos mente pedig szarvasmarha-tenyésztéséről nevezetes. A jellegzetes, magyarok lakta táj néprajzi tájegységei: Göcsej, Hetés, Belső-Somogy, Külső-Somogy és a Hegyhát. Zalaegerszeg és Lenti között terül el mintegy száz kisfalut magába foglaló Göcsej.

Göcsejben a 20. század elején megtalálták Magyarország akkori legnagyobb kőolajlelőhelyét, ami gyökeres változásokat hozott a települések és az emberek mindennapi életébe. Kiépült az úthálózat. A mezőgazdasági munkát fölváltotta az ipari tevékenység, a zárt nagycsaládi és faluközösségeket a városias életmód. Vannak azonban olyan földrajzi és emberi vonások (domborzat, vizek, talajadottságok, közösségi és egyéni viselkedésformák, szokások), amelyek rendkívül lassan változnak. A trianoni határokkal elszakított Mura-vidék, Muraköz és a Drávamente magyarsága identitását őrizve maradhat fönn Szlovéniában és Horvátországban.